Ti magatokhoz vennétek a párotok beteg anyját?

Már megtörtént: Anyósom agyi infarktusban lebénult, egyedül lakott, magunkhoz vettük. Feleségem úgyis itthon van gyesen a tartós beteg lányunkkal, gondoltuk elfér a mama is, a gyerekzsivaj meg segít a gyógyulásban.

Hát nem! Olyan, mintha lenne még egy kisgyerekünk, aki rendszeresen maga alá piszkít, nyűgös, útban van, ráadásul beleszól mindenbe, de alig érteni amit mond!

Feleségem néha olyan mint az élőhalott, az biztos, hogy a mai fejemmel nem mennék bele még egyszer ilyenbe, pedig én javasoltam! Ha sokáig így lesz, rámegy a család!

Jövőre lejár a gyes, és a nejemnek dolgoznia kell, a mama meg megy az otthonba! Sokba kerül, de más megoldás nincs.

Ha rám hallgatsz nem vállalod el az anyóst, inkább szerezzetek neki valami otthont, vagy próbáljatok valamelyik hospice szolgálattal beszélni.

Szerintem.

"nyűgös, útban van, "

Útban van a saját anyád? Hát ha ilyen gyerekem lesz előbb adom a lakásom és élem fel, minthogy hagyak rá valamit.

"Útban van a saját anyád?"

Szövegértési gondjaid vannak? :(

Nem az anyám, az anyósom! Csak próbáld ki, milyen 24 órás szolgálatban lenni ápolóként a hét minden napján, és rájössz, hogy a szülői szeretetnek is vannak határai!

Gondolom olyan se volt még, hogy időre mennél (pl. gyerekkel orvoshoz), és pont akkor hugyozza úgy össze magát, hogy még a kanapén is folyik...

Cserélünk egy hétre?

Semmiképpen sem! Egy idős, beteg ember nagyon nagy teher, fizikailag, de lelkileg méginkább. Ráadásul a munkádat nem adhatod fel. Mi lesz, ha a mami két hónap múlva meghal és te nem kapsz állást utána? Mi lesz, ha 10 évig elhúzza?

Egy ismerősömnél ez volt a helyzet, gondozóra nem volt pénzük, a mama egy szeretetotthonban (bocs, ha nem jól emlékszem az elnevezésre) kapott elhelyezést, ha jól emlékszem, a református vagy evangélikus egyház tartja fenn. A nyugdíja oda ment a maminak, ott odafigyeltek rá, volt ápoló, orvos. Ott is halt meg. Már nagyon öreg volt és nagyon beteg. Szerintem ez ilyen vagy hasonló elhelyezés jó megoldás lehet.