Hogyan állítsam le az anyósomat? Milyen gyakran illik meglátogatnia?
Anyósommal nem túl jó a viszonyunk. Ő típikusan az a senki sem tudja olyan jól, hogy mi kell az én fiacskámnak típus. Nem tudok olyat jót főzni, mint ő, nem tudom annyira rendben tartani a lakást, mint ő, stb.
Próbálok a viszonyunkon javítani, de ha egy kicsit engedek, máris mindenbe bele akar szólni.
Ezért eddig csak 3-4 hetente jöttünk össze családi ebédekre, általában anyósoméknál.
Férjem természetesen akkor mehetne, amikor csak akar hozzá, de ő sem megy, max rátelefonál.
Pár hete kiderült, hogy állapotos vagyok, a szülőknek elmondtuk a jó hírt.
Azóta anyósom napi szinten akar jönni unokát látogatni, de az a gyerek még meg sem született.
Már nem merek itthon lenni, mert ha jön, mindig osztja a tanácsokat, hogy mit kell ennem, mit kell vennem a gyereknek, már azt is tudja, hova fog a gyerek iskolába járni.
Ilyenkor késő estig itt ül, és mondja a magáét.
Férjem próbált rászólni, kérte, hogy ezekbe ne szóljon bele, ne jöjjön ilyen gyakran, de mintha meg se hallaná.
Mit csináljak vele? Már párszor csináltuk azt, este elmentünk sétálni, hogy ne találkozunk vele, de nem menekülhetünk öröké, főleg, ha majd megszületik a gyerek.
Nem akarok veszekedést, főleg azt nem, hogy emiatt a férjem viszonya megromoljon az anyjával, de már nem bírom.
Egyáltalán mit mondjunk neki, milyen gyakran illne látogatóba jönnie?
Nálunk ez nagyon jól ki lett küszöbölve azzal, hogy 200 km-re lakunk anyósoméktól. Így nagy dózisban kapjuk a "jótanácsokat", ha hazalátogatunk, de legalább ezen felül nyugi van. :)
A párod üljön le vele és ne célozgasson, hanem mondja meg neki, hogy ez már sok. Szeretitek és szeretnétek ha része lenne az életeteknek és az unokájának, de ne akarjon ennyire mindenbe beleszólni, ha jó viszonyt szeretnétek ápolni... Ezt szerintem a párod feladata elintézni és kordában tartani.
Mi sem lakunk anyósékhoz túl közel szerencsére. 30km, plusz a Keletiből Zugló (az nem tudom mennyi km)
Amúgy nincs vele bajom, csak én szeretek hétvégenként nyugiban lenni, és nem minden hétvégén átmászkálni hozzájuk. Csak havonta 1x megyünk. Bár a januárt megúsztam, mert decemberben 3x is voltunk ünnepek...és ezért csak februárban megyünk legközelebb.
Ők meg évente 1x jönnek a férjem szülinapjára. Kivétel volt legutóbb mert tönkrement a kályhájuk, és odaadtuk azt ami a miénk volt régen. Ezért most decemberben is átugrottak, hogy elvigyék.
De soha egyikünk se megy hívatlanul. Mindig megbeszélés után megyünk mi is hozzájuk, és ők is hozzánk. Ez akkor se változna (nem engedném) ha esetleg lenne idővel gyerekünk.
Szerintem rohadtul bunkó dolog odapofátlankodni, ahová nem hívják...
A férjed mondja meg, hogy csak akkor fogjátok beengedni ha megbeszélés után érkezik. Ha nem fogja fel, akkor majd szobrozhat mert nem engeditek be. Idővel megtanulja. Ha nem akkor meg fagyoskodjon.
Nem szabad hagyni, hogy a fejetekre nőjön, mert onnan már sokkal nehezebb.
Szerintem a havi 1 látogatás teljesen korrekt. Akár ti mentek , akár ő.
27/N
"Ha nem fogja fel, akkor majd szobrozhat mert nem engeditek be."
Hát ez elég undorító, már megbocsáss.
Ugyanezt fogod visszakapni, mert azt a példát fogja látni a gyereked, hogy nem engeded be az apjának az anyját, hagyod a kapu, vagy ajtó előtt.
Miféle szerzet vagy te, mondd? Nem szégyenled magad?
Nem volt felhőtlen a kapcsolatom az anyósommal, de soha nem jutott volna eszembe, hogy megalázzam, megtiporjam emberi mivoltában, s ne engedjem be az otthonunkba, ha netán váratlanul benézett hozzánk, mert éppen arra járt.
(Ha iszik, verekszik, közönséges és kválkodik, az más, de most nem erről beszélgetünk itt.) Hányinger.
Nem tudom hogy jön ide a gyerek. Nem tartozik rád hogy nekem lesz e vagy nem lesz gyerekem. Ez az én magánügyem. Semmi közöd hozzá. Nem tudom miért kellett olyasmivel előjönni amiről te semmit se tudsz...
Ha valaki nem annyira értelmes hogy felfogja, hogy zavar, és hívatlanul állít be folyamatosan, és gyakran, nem nem fogom beengedni, mert mindennek van határa. Ezzel egyébként a férjem is egyetért. De más kérdés hogy az ő anyja normális....és tudja mik a határok.
Ha neked nem tetszik a te dolgod. Nem neked válaszoltam.
A válaszomban, ha nem tudnál olvasni, arról beszéltem, hogy aki így viselkedik, mint a kérdező esetében, hogy napi szinten zaklat kéretlenül hívatlanul, azt nem fogom beengedni.
Szerintem nem kell ezt ilyen drasztikusan felfogni. A kérdező párja nem fixálta le egyelőre konkrétan a határokat, ez a legnagyobb probléma. Nem kell rögtön kizárni anyóst a házból.
Azért számomra az is fura lenne, ha ott lakna a szomszédban anyósom és nem találkoznánk csak havonta. Így, hogy 200 km-re lakunk tőle, ez a természetes, ennyit engedhetünk meg magunknak.
Nem az a megoldás, hogy biztonsági zárat szereltetek be, hogy véletlenül se tudjon bejönni, hanem hogy első körben leülnek és megbeszélik a határokat. Majd ha egy határozott beszélgetés ellenére sem változik a dolog, akkor lehet gondolkozni a többi lépésen.
Nem tudom a kérdező beszélt-e róla, de van a párodnak testvére? Ő házas?
Lehet csak nem tudja hogy kezelje a helyzetet, nem tudja még egyelőre, hogy hol a határ, mert senki nem húzta azt még meg előtte. Amíg nem szóltok rá konkrétan, addig nem is fog semmi változni.
Az én anyósomnak is a párom marad örökre az egyetlen pici fia és néha elszalad vele a ló, de ha a párom rászól (határozottan, nem csak gagyog), akkor észbe kap és kijelenti, hogy "végülis ez a ti dolgotok". Aztán téma berekesztve. Mint említettem mi nagy dózisokban kapjuk a sokk terápiát ha haza látogatunk, de így kibírható, ami már nem lenne az, ott a párom közbelép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!