Te rábíznád ezek után a gyerekedet anyósra?

Több dolgot is figyelembe kell venni a kérdésnél szerintem.

Először is nem értek egyet azzal, hogy egy 6 hónapos babának már mindent ennie kellene. Az én lányom a 6. hónap végéig kizárólag anyatejes volt, ez után is pontosan betartottam a hozzátáplálási táblázatokat és már egy éves is elmúlt, mikor kapott abból, amit mi ettünk. Most 2,5 éves és még mindig nem kap mindenből.

Az allergia és különös képpen az ételallergia nem egy felkapott új hóbort, amire nem kell odafigyelni. Igen, anyáink és nagyanyáink ezt máshogy csinálták, és meg is tehették, mert az akkori élelmiszerek még más összetételűek voltak. Most már viszont minden tele van mindenféle adalékanyagokkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel, hogy az antibiotikumokat és hormonokat ne is említsem. És bizony egy pici baba bélrendszere minderre nincs felkészülve.

Szóval szerintem nincs azzal gond, ha egy nagyi tovább engedi fent lenni a gyereket, még az sem olyan nagy baj, ha fogmosás nélkül megy nagy ritkán aludni. Viszont az unokája egészségével ne játszon, ne a kicsi kárára akarja megmutatni, hogy milyen jó nagyszülő.

Viszont az egész ügyben mégsem ez a legzavaróbb a számomra. Hanem a hazugság, hogy csakazért is máshogy teszi a dolgokat, mint ahogy megbeszélték és még büszkén dicsekszik is vele.

Szerintem nem fújod fel. Én sem bíznám így sem anyámra, sem anyósomra a gyereket. 6 hónaposan, amikor épp csak ismerkedik az új ízekkel, semmi szüksége tartósítószeres, cukros vackokra. A mai szülők tudatosabban nevelik a gyerekeket, odafigyelnek az allergizáló ételekre, cukorra, próbálnak egészségesen táplálkozni. Amikor már nagyobb a kisgyerek, beleférhet a mamitól kapott nasi, de nem fél évesen.

Elképzelhető, hogy anyósodnak fogalma sincs, hogy mennyi minden változott, mióta ő nevelt gyereket. Ha jó a viszony, én lehet lemennék vele együtt mondjuk egy védőnői tanácsadásra, és megkérném a védőnőt, hogy kicsit világosítsa fel, hogy most mi/miért/hogy van. Ha hajlandó elolvasni, akkor netről is tudsz letölteni infot.

Amíg nem érti meg, hogy igenis árt avval, ha mást tesz, mint amit ti kértek, addig semmiképp sem bíznám rá a gyereket. Az a baj, hogy sok nagyszülő nem érti meg, hogy nem csak kötözködik a gyerek anyja/apja, hanem mienk a felelősség.

Nekem vérciki volt, amikor tüzelő, vérvörös fenékkel vittem le a kicsit az orvoshoz, mert a mami teletömte paradicsommal. Tudtuk, hogy nem bírja, mondtuk is, de ő adott neki, mert milyen cukin eszi, és ez tuti nem árthat. Én meg magyarázkodjak a dokinak. Ismerős kisgyerekének a sok csokitól olyan szorulása lett, hogy beöntésre kellett vinni. Az anyának, a mama, aki adta a kicsinek, ebből már nem vette ki a részét.

Ezt meg kell beszélni velük, ha értelmes, csak meg fogja érteni.

Nekem annyiban szerencsém van, mert anyósom is, és anyukám is olvasott, tanult nők, és kérésemre utánanéztek, hogy napjainkban mi a hozzátáplálás menete. Anyósom utóbb mesélte, hogy az ő idejében ebből abszolut nem csináltak faksznit, ennek köszönhető szerinte is, hogy mind az 5 fia durván hasfájós volt gyereknek, és felnőttnek is. Állandóan gyomorpanaszaik vannak. Ő nem tudott szoptatni, a tápszer akkoriban rossz ízű volt, így simán feles tejet adott a gyerekeknek. Ma már persze máshogy csinálná. A paradicsomos eset után neki nagyon lelkifurdalása volt, ennek köszönhetően nincs ezzel kapcsolatban konfliktus közöttünk. :)

nem olvastam végig a válaszokat. gyerekem sincs, de mégis kiverte e biztositékot!

1. fokozatosan kell rávezetni a gyereket a rendes kajára, nem pedig durr bele, hát jóhogy nem pacalpörköltet adott neki! és az anyja határozza meg, h hogy legyen ez a rávezetés.

2. mi az, h "nehogy megmondd..."? családon belül sumákolás. felháboritó! és ha aznap vm baja lesz, és anyuka nem tudja megmondani az orvosnak, h mit evett a pici, mert a mama nem közölte vele?

kérdésedre a válasz: nem biznám rá. max ha nagyobb lesz, és miután apuka kiosztott a kedves mamát, h mi a szülők részéről az elvárt felügyeleti eljárás. hahh!