Te rábíznád ezek után a gyerekedet anyósra?

"Anyósnak annyit mondtam,hogy most felejtheti el,hogy kettesben marad a mi gyerekünkkel"

Talán ebbe a férjednek is lesz némi beleszólása!

Írtam, hogy a saját anyámra sem bíznám rá, ha nem tartaná be a kérésem.

Nincs még gyerekünkde ezt már most letisztáztam vele, és egyetértett.

Ha én azt mondom,mhogy nem ehet csokit, mert én nem adok neki, akkor ő se adjon, annak ellenére, hogy a gyereknek tutira izlene(nem a fél évesről beszélek természetesen)

Most az, hogy szerintem ehetne már répát megint más kérdés, hogy a gyerek anyja nem akar neki adni.

Az ő gyereke, igen az anyós felnevelt már gyereket, de akkor ő nevelete, erre a gyerekre pedig vigyáz csak. Nincs joga a szülő kérését semmibevenni, nevelési elveit felülbírálni.

A kérdés nem az volt, hogy te adnál-e egy ekkora gyereknek húslevest, vagy lehet-e adni..

Ha azt kérnéd, hogy fizikailag ne fenyítse a gyereket, ő mégis seggrevert volna neki , akkor mindenki fel lenne háborodba, pedig ebben az esetben is igaz, hogy felnevelt egy gyereket mr minimum, és szerinte semmi baja nem lett, egészséges felnőtt fia van..

"Ha azt kérnéd, hogy fizikailag ne fenyítse a gyereket, ő mégis seggrevert volna neki , akkor mindenki fel lenne háborodba"

Netán mert a verés egy rossz dolog, a répaevés meg nem? Ezt a logikát...

Sajnálattal kell közölnöm, hogy bármennyire megdöbbentő is, de a nagymamák 99%-a olyasmit csinál az anyuka háta mögött, amit az anyuka nem engedett meg. A nagymama mindig is fog neki csokit, fagyit és egyebeket adni akkor is, ha nem szabadna, a nagymamánál akkor is játszhat egy órával tovább, ha az anyuka megtiltja, és így tovább. Akinek volt nagymamája az gondolom tisztában van ezzel. A nagyi nem rosszat akar a gyereknek!

Ha egészségtelen vagy káros dolgokról lenne szó, akkor megérteném ezeket a tiltásokat, de még egy fél éves babának sem lett baja szerintem a főtt répától.

Vihar egy lavór vízben.

Végre van egy indok, amiért nyilvánosan haragudhatsz az anyósodra, és unokamegvonással büntetheted.

Úgy csinálsz, mintha életveszélybe sodorta volna a gyereket!

Elhiszem, hogy pipa vagy rá, de azért ez is már túlzás, hogy így reagálsz rá, utána meg még képes vagy Gyk-n is kitárgyalni.

Majd jó lenne még az anyós, ha nincs kire bízni a gyereket!

Kavarod a sz@rt a sógornőddel. Ellne uszítod a férjeket, a saját fiaikat.

Gratulálok!

Áldom az eget, nem ilyen liba menyeket kaptam!

A nagyik már csak ilyenek. Az enyém még azt is megengedte anno, hogy fogmosás nélkül lefeküdjünk, és persze ő volt a világ legjobb nagymamája. Anyámat meg az őrületbe kergette.

Először is, meg kell beszélni a nagyival ezeket a dolgokat. Másodszor: ne csodálkozz, ha a beszélgetés nem vezet eredményre. Az én anyám is hiába koptatta a száját mamának anno, hogy ne adjon a gyereknek epret ("De hát olyan boldogan ette..."), s már 3-4 szem epertől is csalánkiütésem van, fél kiló után pedig mehetek hisztaminért. Ja, és imádom az epret, de biztos jobban szeretném, ha nem lennék rá allergiás.

Sajnos vannak olyan nagymamák, akik azt hiszik, hogy a gyerek szeretetéért életre-halálra vívott harc folyik, amiben a legfőbb fegyverzetük a kalóriadús ételek, az engedékenység és az ajándékok. Ebben a harcban sosem leszel nyertes, mert te azt akarod, hogy a gyereked egészséges legyen, kiegyensúlyozott, ne legyen elkényeztetve, stb. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha a gyerek nagyobb lesz, mindent a lelkére köss: a nagyinál is fogat kell mosni, ne egyen minden nap 3-szor Nutellás kenyeret, stb., hogy tudja: amit a mama csinál, a te szemedben nem elfogadható. Éppen ezért a gyereknek otthon nem lesznek ilyen igényei, és a mama-féle "kényeztetés" a közös kis titkuk lesz.

Ha kijelentitek otthon, hogy x dolgokat, pl. fogmosás elhagyása, csak a mamánál LEHET csinálni (tehát nála megengedett és te vagy a börtönőr, mert mi az már, hogy fogat kell mosni), akkor meg fogod kapni, hogy a mama sokkal jobb arc, mint te. Az én anyám sajnos elkövette ezt a hibát és teljesen bele volt betegedve, hogy a mamát jobban szerettem, mint őt, illetve anyám ezt így élte meg. Tulajdonképpen minden oka megvolt rá, hogy így érezzen.

Persze mindettől függetlenül ember lett belőlem, nagyon szeretem anyámat és a mamáimat is. (Egyébként nálunk mindkét mama ezt csinálta, csak az anyós nyíltan, anyám anyja meg suttyomban, ő mindig a lelkünkre kötötte, hogy anyának egy szót se, pedig, ha tudná szegény anyám...!)