Egyszerűen kivagyok már az anyósomtól, folyamatosan hisztizik, tiszta depressziós folyamat már azon gondolkodom elköltözöm, szerintetek mit tegyek?

Tudod, mindenki másképp dolgozza fel a gyászát. Van aki lassan, állandóan sírdogálva, van aki gyorsan, szinte meg sem érinti a halál ténye.

Az anyósjelölted nehezen gyászol. Ha nem vagy képes tolerálni a lassú gyászfolyamatát, talán tényleg jobb ha hazaköltözöl.

Végül te csak vendég vagy ott..

Anyós= férj, felesége anyukája.

Neked nincs is anyósod.

De jó fej volt az első két válaszoló!

Tényleg az a lényeg, hogy anyósa-e, vagy a párja anyukája. Milyen jól megfogtad a lényeget!

Nagy különbség van aközött, hogy valaki gyászol, vagy éveken át lehúz mindenkit a környezetében.

Szerintem normálisan és őszintén el kellene mondanod a párodnak, hogy nehezen viseled ezt a helyzetet és valójában kicsit ki akarsz szabadulni ebből. De ne állítsd választás elé. Ezt meg kell értenie, ha nem indulat szól belőled. Ha pedig nem toleráns, akkor talán jobb, ha hagyod is.

Időpont ma 20:14

Már bocsika, de miért ne gyászolhatna valaki éveken keresztül. Az anyósjelöltjének van egy természete. Nehezen engedi el azokat akik fontosak voltak számára és meghaltak. Kizártnak tartom, hogy éveken át mindennap gyászos képet vág, és hangosan jajgat a gyásztól. Pár hete halt meg egy rokona, gyászol.. Miért ne gyászolhatna?? Az anyósjelöltje ilyen..

Ha nem tetszik a kérdezőnek, akkor költözzön haza.. De nehogy már a kérdező kioktassa azt az embert aki befogadta a házába..

Egy kis történet. A legjobb barátnőm akivel együtt nőttem fel, imádni való anyja volt. Nagyon szerettem. A nagymamája (anyukájának az anyukája) is velük élt éveken át. Olyan 10 évvel ezelőtt meghalt a mama. A barátnőm anyja aki mindig életvidám, belevaló nő volt, egyik napról a másikra olyan mély gyászba esett, hogy évekig csak sírt, kerülgetni kellett, magába zárkózott. Pár éve a fejébe vette, hogy minden betegséget amiben az anyukája szenvedett most ő szenved benne.. Hogy mindent átvett amivel a mama kínlódott. A barátnőm nagyon aggódott, ketten is próbáltunk beszélni az anyjával, hogy keressen fel egy orvost míg nem késő.. De nem. Tovább gyászolt. 2 évvel ezelőtt egy nyári napon egy reggel többé nem ébredt fel. Meghalt. Este még lefeküdt aludni, hogy másnap kimegyünk a nyárilakba, de reggelre meghalt. ( a halál oka agyvérzés)

Lehet a szemedben anyósod egy idegesítő, depressziós ember, de erről ő nem tehet. Egyszerűen minden embernek egy bizonyos kor után másképp reagál az elveszett emberek hiányára mint a fiatalok..

Itt vagyok én is. Szerettem a papámat, nagymamámat, nagynénémet. Gyerek voltam amikor meghaltak. Akkor megsirattam őket, de különösen nem érintett meg a haláluk annyira. Azóta eltelt majdnem 30 év. Most egyre többször eszembe jutnak, és van amikor ma is elsírom magam..

Ma jobban gyászolom őket mint akkor amikor meghaltak..