Barátnőm miután megszült folyamatosan sír, hogy jobb volt terhesnek lenni és senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz lesz majd, azt mondta, hogy most már senki nem ővele hanem csak a babával foglakozik, depressziós lehet?

öléggé.

Igen elégé sajna .

Ha ez nem 4-5 nappal a szülés után van, és nem múlik el pár nap alatt, pszichiáterre van szüksége. Beszélj a családjával, ez egy veszélyes állapot, de jól kezelhető.

Valószínű! Nehéz az eleje! És utána már tényleg senki nem kérdezi meg tőled, hogy hogy vagy!! Csak, hogy mi van a gyerekkel!! Nálunk is ez van! Ez főképp a családtól esik rosszul! Nekem nagy segítség volt, hogy kimehettem a szabadba! És a párom mellettem áll, és ő érdeklődik irántam! A családomnak meg jelzem,hogy köszönöm én is jól vagyok! Egyszer majd csak észre veszik!:) Kitartást neki! És próbálj meg vele sokat beszélgetni, ha kibeszéli magából az segít, legalábbis nekem segített!

Ki az a hüly-e bunkó aki lepontozott. Most mi volt ami nem tetszett. Komolyan felesleges már itt válaszolni. Remélem ennél nagyobb örömed nem lesz soha.

Nem biztos hogy depressziós, de azért segítségre és támogatásra van szüksége. Tényleg nagyon nehéz az eleje, első gyereknél újdonság a 24 órás szolgálat, többediknél meg egyszerre mindegyikre figyelni. És nagyon-nagyon rosszul tud esni, mikor mindenki a kicsi körül pörög, a szülők, nagytesó(k) le vannak tojva. Mintha megszűntél volna a szemükben létezni, csak az új istenségük kiszolgáló személyzete lennél.

A legnagyobb baj ilyenkor az, hogy elvárják az anyukától (újságok, tévé stb), hogy mostmáraztán milyen boldog legyen, mert van egy cukimuki babája. És igenis, akik a terhesség végén hívogatták naponta, hogy egyben van-e még, azok pár hét után le se tojják. Vagy max megkérdezik, hogy mi van a babával, anyuka felől nagyon kevesen érdeklődnek, minden a babáról szól, ő pedig úgy érezheti, hogy le van tojva. Erre még a hormonok rá is tesznek egy jó lapáttal. Valószínűleg barátnődnek sem egy mintababát "dobott a gép". Ha nem múlik a rosszkedv, érdemes szakember segítségét kérni. Addig pedig ha lehet, mozduljatok ki, legyen segítsége, támasza, beszélgetőtársa az anyukának.

Szegény!Ezt én is átéltem 3x!!Nem könnyű,ki kell beszélni magából,meg kicsit ki kell mozdulni,az jó,ha van egy-két szívbéli barátnője,aki megérti,vagy át is élt már ilyet,vagy egy megértő párja,aki segít mindenben,még a lelkét is ápolgatja(az enyém ilyen hál Istennek,amúgy mehettem volna agy dokihoz)

Ilyenkor egy nő sok változáson megy keresztül. S bizony előfordul hogy úgy érzi elhanyagolják nem törödnek vele. Depressziós lesz, és ez nem túl jó. Állj mellette legyél türelmes és segítsd mindenben. Ha kell akkor pedig kérjetek szakszerű segítséget.