Mit tudunk tenni, ha a párom szüleit már nem tudjuk jobban támogatni, de még így is kilátástalan a helyzetük?
Egyikük sem dolgozik, még 2 és 3 évük van a nyugdíjig. Kapnak egy minimális összegű segélyt, de abból is tiltanak, mert adósságaik vannak.
Még decemberig maradhatnak a házban, ahol most élnek, de utána menniük kell és nem találtunk megoldást a költözésre, ráadásul már most is elmaradásban vannak a rezsivel, nem is kicsit.
Hozzánk nem jöhetnek, a rokonok nagy részének már tartoznak vagy összevesztek velük, ezért hozzájuk se. Havi 20000Ft-ot tudunk nekik adni, de ezzel sincsenek sokkal jobb helyzetben. Otthonokat már néztünk, de elég sokat kell várni és a legtöbb helyen olyan pénzeket kérnek, hogy nem tudnánk megfizetni.
Ezek után már csak az átmeneti vagy hajléktalan szállók maradnak mint lehetőség? Egyáltalán, megéri törni magunkat, ha ők elintéznek mindent egy "majd lesz valahogy"-al és egy "majd megfagyunk a híd alatt"-al, de semmit nem tesznek, hogy jobb legyen a helyzetük?
Nehéz kérdés. Az ember azt mondaná, hogy ha ők nem erőlködnek, akkor hagyjátok a fenébe. Na de a szüleivel nem teheti meg az ember!
A megoldás az, hogy segítetek benyomni őket valahova dolgozni. Mást nem nagyon látok.
Sok helyen van a munkahelyhez tartozó munkásszálló.
Valószinű nem a ti városotokban,de biztosan találtok ilyet.Ott lakhatnak is,dolgoznak is.
Annyit adjatok, amennyit tudtok! Hiszen, ha nem bírtok többet, akkor honnan vennéd el különben?
Amúgy ez nálunk is így van. Az én szüleim annak idején nagyapámék segítségét várták el (ház felépítése, csomagküldés hurka-kolbásszal, pénzügyi segély stb.), most meg mi hordjuk oda az élelmiszert, mert a nyugdíjuk az rejtélyes módon eltűnik.
Tehát én úgy érzem, hogy a te esetben is és az enyémben is van egy ilyen "lesajnáltatom magam" típusú viselkedés és elvárás!
Ez elég érdekes felfogás a szülők részéről. Ők nem tesznek semmit annak érdekében, hogy boldoguljanak, ők nem kérnek segítséget, de átvitt értelemben azzal, hogy "majd lesz valahogy"... azt teszik, mástól várják el.
Itt már nagyon nagy baj van náluk azt hiszem. Egy szülő segíteni igyekszik a gyerekeinek, nem pedig fordítva.
Nekem az jön le az egészből, hogy ők valami csúnya dologra készülnek. Nekik nincs életkedvük...
Én beszélnék az orvosukkal, ha lehet psyhológushoz küldje el őket.
Sajnos van benne tapasztalatom, volt férjem miatt odakerültem, és ott volt olyan beteg nem is egy, akinek az volt a panasza, hogy nagyon kicsi volt a jövedelme, és ezt nem tudta feldolgozni.
Ez a viselkedés, az élethez való hozzáállás, betegségre utal szerintem.
Tipikus szerencsétlen, életképtelen emberek, csesznek dolgozni, és elvárják, hogy megoldják az életüket...
Ha nagyon akarnának dolgozni, országszerte van csomó gyár, ahol van 3 műszakos meló, és fizetik a munkásotthont, tehát a lakhatásra sem kéne költeni...
Akinek büdös a munka, az előbb-utóbb éhenpusztul...
Bocsi....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!