Anyósom megtudta, hogy a kapcsolatunk elején volt egy abortuszom. Azóta szóba sem áll velem, azt akarja hogy amikor átjön a férjemhez meg a gyerekekhez akkor én menjek el itthonról. (? )

12.15-ös: "Micsoda anyák vannak!Vajopn neki egyszersem volt?"

Képzeld el, nekem NEM volt egyetlen egy abortuszom sem, pedig már közel 60 éves vagyok. Szóval EZ nem érv!!!!

De ettöl függetlenül minden párnak magánügye, hogy vállalnak-e gyereket, mikor és ha véletlen összejön, megtartják-e.

Tényleg, legfontosabb kérdés, a férjed mit szól hozzá? Ha engedi, ő a hibás, álljon ki melletted, és tegye helyre az anyját!Rajta múlok!

És honnan tudta meg anyós pajtás, hogy volt egy abortuszod?

uzenem anyosodnak

,,Máté 7:1-5-ben Jézus így tanít a képmutató ítélkezésrõl: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki elõbb saját szemedbõl a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szemébõl a szálkát."

Amikor a parázna asszonyt Jézus elé hozták, Õ nem mondott ítéletet felette. Az írástudók nyomást gyakoroltak Jézusra kérdéseikkel, de Jézus lehajolt, és az ujjával írt a földre. "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?

Jézus csak folytatta az írást, és az írástudók és farizeusok tovább faggatták. Erre Jézus felegyenesedett és azt mondta nekik: "Aki bûntelen közületek, az dobjon rá elõször követ." És lehajolva tovább írt a porba. Jézus válasza után elszállingóztak a vádlók. Elõször a vének mentek el, majd a fiatalabbak. Azt hiszem az idõsebbeknek volt elég bölcsessége ahhoz, hogy ne ítélkezzenek az asszony felett, vagy önmaguk felett, és ezért eltávoztak.

Neked pedig :

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig;

De öntsd ki szíved, s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét,

Bocsáss meg! - Hidd, enyhedre válik.

# 15/16

Aha csak erre hasonlókat az anyós is tud mondani. Bibliában van a kérdező mérten nem kedvező szöveg is, szóval ezt kihagynám.

Azt írod közös döntés volt akkor álljon ki a párod érted az anyával szembe és kész. Nem hiszem, hogy neked kellene magyarázkodnod.

Mi az hogy te a saját lakásodból menj el??? Hogy képzeli ezt? A sajátodból elküld??? El ne menj! Semmi köze ahhoz hogy mi történt anno, és bizony tényleg a fia is benne van az abortuszban, nem kell mindig a nőkre hárítani a felelősséget.

A helyedben szépen megmondanám, hogy igen, ketten hoztuk ezt a döntést, a mi döntésünk, felnőttek vagyunk. Ha anyukának nem tetszik, akkor ne jöjjön ide, de én a saját lakásomból bizony más kedve szerint nem megyek el. Ha a férjed ebben nem támogat, akkor vele sem ártana beszélni, és tudatosítani, hogy akkor közösen hoztátok a döntést meg, és most ő is viselje le az anyukája hülyeségét, akivel talán neki illene már beszélni.

Ne hagyd magad!

Remélem a gyerekeknek nem fogja majd azt mondani, hogy anyátok megölette a testvéreteket...

A férjednek nagyon helyre kellene tennie. Látszik, hogy ez az ő szemében egyedül a te bűnöd.

A "majd megbékél" nekem nem tetszik. Mintha valami rosszat tettél volna (persze te egyedül) amiért jogos a harag, de majd megbékél.

Nem!

Beszéld meg a férjeddel, hogy a ti közös döntésetekért ne csak te tartsd a hátad! Mondjátok meg anyukának, hogy ha emiatt nem látna szívesen téged, akkor ennyi erővel a fiával se kell találkozni. És a férjed rendesen álljon ki melletted, ne csak így tessék lássék módon.

Arra hogy reagált, hogy neked kellene elmenned ha ő jön? Beleegyezett?