Mondanátok olyan indokot amiért egy nagyszülő jogosan nem kiváncsi az elsőszülött unokájára?

Nem olvastam el a kommenteket, mert ez a kérdés engem több mint 30 éve felkavar.

Nagyon szerettünk volna gyereket...Utólag rájöttem, csak én.

Minden kezelést végig csináltam, hogy terhes legyek...

Veszélyeztettetként végigfeküdtem. Mire megszületett a gyerek, mi elváltunk. Jött egy harmadik. Nem nekem..

Gyerekemnek nem volt nagymamája. Nem volt nagypapája.

Bárkit választ a lányom, és szül neki gyereket, szeretni fogom a vőt! Mert Ő az unokám apja.

Unokát pedig imádni fogom, még akkor is, ha néger, ha cigány, vagy bármilyen!

Ha szereti a lányom, szereti az unokámat, akkor nincs kifogás: ŐK az én családom! Szívem, lelkem, mindenem az övék! Előtte 1. voltam. Kösz a lepontozást!

De: nem érdekel. Menyem meghalt szülés közben. Azt a leírhatatlan fájdalmat nem kívánom senkinek!

15 éve hiányzik...:(

Két lányt szültem, férjem előző házasságából van egy fia, akit mi neveltünk. Ha nem is vérszerinti gyerekem, és vérszerinti unokám, attól még ugyanúgy szeretem, mintha a sajátom lenne.

"menyemet" pedig imádtam.

Már kétéves a lányunk és nem kiváncsi senki a férjem részéről rá, ránk.

Nálunk az ok, az az irigyseg. Sokáig kínzott, bántott, örlődtem, ma már nem. Ha jönnek, jó, ha nem, úgyis jó!

Kérlek téged is, mihamarabb tedd magad túl ezen, mert csak rosszabb lesz. Senkit nem lehet kényszeríteni a szeretetre, érzelmekre....hagyd.