Anyósom jogosan kéri vissza a tőle kapott gyerekholmikat?
Férjem egyke, nekem 4 fiatalabb testvérem van (erre nem kérek megjegyzést, a szüleim rendesen neveltek/nevelnek minket).
A családban nekünk született elsőként gyerekünk. Mi is szeretnénk még és előbb-utóbb a testvéreim is. Ezért minden gyerekruhát, játékot, egyéb holmit bedobozolva a szüleimhez vittünk, hogy majd akinek legközelebb születik gyereke, használhassa. Ezzel a férjem is egyetért, szereti a testvéreimet.
A lányunk 2 éves elmúlt, most valahogy szóba került a dolog és anyósom teljesen felháborodott, hogy amiket ő vett azokat miért adnám a tesóim gyerekeinek, adjuk vissza neki. Kérdezte a férjem hogy mire szeretné használni őket, azt mondta hogy ahhoz semmi közünk, de azonnal adjuk vissza neki.
Igaza van?
30- nem kéne háborút indítani. Nyilvánvaló az emberi gyarlóság, ami e mögött van- hisz ha értékes és továbbadja ott is gyerek fogja használni, nem pl a disznó légzését fogják ellenőrizni az ólban. És a gyerek gyerek - akárkié is. ) A 26-27-et ajánlom, különösen, hogy az apa ilyenkor két tűz között szokott szenvedni. Így a legkisebb mindenki szenvedése, megmarad a béke - és szerintem így van a legtöbb esély, hogy megértse kisstílű tettét, és tanuljon belőle. Csak magunkon tudunk felnőttként változtatni, másokat nem tudunk megváltoztatni. Ezért, amikor hibát látunk másban (szálkát a szemében)- akkor úgy kell tennünk, hogy maga ébredjen rá a hibára. Mindezt szelíden és bármily nehéz is: megértéssel és szeretettel kell.
Akkor működik.
32: miért, mit csináljunk a ruhákkal, holmikkal? Dobjuk ki, adjuk el?
28 éves vagyok, maximum gyed-et kapok, visszavárnak a munkahelyemre.
A testvéreim:
- 26 éves férfi, mérnök, dolgozik, se gyerek se barátnő jelenleg, egy ideig még nem lesz gyereke
- 23 éves lány ikrek, egyetemen tanulnak, mellette diákmunkáznak. Albérletben élnek, amit maguknak fizetnek
- 18 éves fiú, még tanul
Egyikünk sem drogos, munkanélküli, nem állunk sorba segélyért ahogy a szüleim sem tették. Jó volt nagy családban felnőni, amióta együtt vagyunk a férjem is élvezi a közös programokat, sokszor mondja hogy sajnálja, hogy ő egyedül nőtt fel.
Büszke vagyok a családomra, a szüleimre.
"Atyaég, micsoda eltérő kultúra a kérdezőé. 5 testvér és a szülőknél van összehordva a felhalmozott gyerekholmi, hogy majd aki legközelebb lebabázik, az kedvére szedhessen belőle... munka, tanulás? Csak a gyerekszülés a biztos, ahhoz pedig a szüleitek lakásán felhalmozott lomokból lehet majd kiturkálni, ami épp kell... hát fura. Megértem anyósodat, hogy nem akarja a negyedik tesód hatodik gyerekén látni azt, amit a saját unokájának vett szeretettel. De ne aggódj, majd a nyolcadik unokája ruhácskáira majd nem lesz már féltékeny. Sok boldogságot kívánok nektek :/"
Erről csak annyit, hogy régi osztálytársaméknál öt gyerek van. Már mind elvégezte az egyetemet, rögtön és időre. Én egyke vagyok, és az elsőről kicsaptak. :) Most akkor hogy is van ez?
Ja, és igen, otthonról kell "kiturkálni". Mert a mi családunk az egyetlen, aki használt ruhát ad egy gyerekre. Mindenki más újonnan veszi meg az utolsó bodyig.
Nyilván ami elhasználódott, azt kidobtuk (harisnya, textilpelus stb).
Amiből meg higiéniai okból úgyis kéne venni, azt kidobtuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!