Apósomék disznót vágnak holnap. Nekünk pénzért adják a húst. Szerintetek normálisak, hogy a saját fiuktól ezért is pénzt kérnek?

Ha az anyagi oldalát nézem, akkor természetes. Ha a családi oldalát, akkor abszolút nem.

Felénk a disznóvágás, feldolgozás családi esemény, aki ottvan és segít, az vagy pénzt kap ért (böllér), vagy húst (családtagok, szomszéd, stb.)

Aki nincs ott, de közeli családtag vagy barát, az max egy kis kóstolót kap. Az én és a párom szülei a fél karukat odaadnák értünk szerencsére, pedig sosem kértünk. Egyikünk szülei sem gazdálkodó emberek, de vágásra szoktak venni télen egy-egy disznót, vagy olykor néhány csirkét. Általában olyankor mi is ott vagyunk és segítünk, de ha valamiért nem tudunk hazautazni, akkor is ha megyünk a legközelebbi alkalommal jól felpakolnak minket.

Mi is ott segítünk nekik, ahol tudunk, szerintem ez így természetes, ezért vagyunk egy család.

Csak is akkor tudok más helyzetet elképzelni, hogy ha valaki nem lenne érdemes arra, hogy én adjak. Ha valaki csak elvár, de soha nem ad, az már nem a családiasságról szól...

Szóval akkor saját példát véve. Ne fogadjuk el szegény öreg nagyszüleim által nevelt tyúkok tojását, mert nem adtunk bele? Inkább rohadjon meg a tyúkok alatt, vagy vigyék el a romák (mert az szokott lenni)?

Nem vagytok még mindig képben a CSALÁD fogalmával. Feltétlen szeretet, és az egyik ott segít a másiknak, ahol tud. Önzetlenség, és ha tud, biztos segít a szüleinek is. Még ha most nem is volt esetleg ott a vágáskor. Gondolom azt senki nem fogja nézni, hogy mikor ápolásra szorulnak, a gyerekek tesznek meg mindent a boldogulásuk érdekében (vagy személyesen, időt energiát nem spórolva, vagy szakápolót fizetnek, pénzt nem sajnálva).

Ez az amikor van egy kis kérdés, semmi info hozzá, a kérdező nem válaszol és mindenki egymásnak ugrik!

Ilyenkor jön a kérdező általában, leír valamit, ami teljesen más megvilágításba helyezi a történetet.