Milyen anya az, aki örül a saját gyereke sikertelenségének?

Nyilván kettyós.

Férje meghalt, az egyik gyerek némiképp "pótolja" a családját de rátok kivetíti azt, hogy a férjed elárulta őt, hiszen "otthagyta" és megszökött veled, TŐLE.

Ami persze nyilván nem így van de ő így érzi.

Az én anyám is ilyen, de csak velem, a lányával. Öcséimmel nem. Arra jöttem rá, hogy kicsi az önbecsülése, és velem verseng, velem méri össze magát folyton. Ha valami nekem jön össze jobban, akkor irigy és nehéz neki helyre tenni magában, soha nem örül velem, inkább észre sem veszi a sikereimet. Ha szóvá teszem ezt, megsértődik és összehord mindennek.

Ha neki jön jobban össze valami, akkor meg boldog, büszke magára, és nekem vele kell örülni, meg elájulni tőle, mert azt elvárja. Ha nem így teszek, megsértődik és rám mondja, hogy irigy vagyok.

és milyen apa az ilyen ?:)

nálunk apósom ilyen...bár neki mindig is sz*r élete volt...legalábbis miután önálló lett...míg kicsi volt, szülei mindent megadtak neki...aztán tönkretette saját magát és a családját....

először, mikor mentem hozzájuk, már nem tetszett amit látok...mást se csinált, csak degradálta a fiát...ő nem tudja, ahogy csinálja nem jó, nem fog sikerülni...és a férjem egész élete így telt....:) de nem számított, elérte mindig, amit akart....

megkeseredett, rosszindulatú, jó érzelmektől mentes ez az ember...önző, és nem számít neki semmi...se a felesége se a két gyereke se a saját anyja....van ilyen...bár én ezt sose gondoltam....

Nálunk nem az, hogy örül a sikertelenségnek, de folyton azt sulykolta a férjembe, hogy soha semmit nem fog elérni, mindig szegény marad stb. Na mikor először megcáfolta ezt, akkor azonnal rávágták, hogy de már EMIATT, hogy ezt elérted mást nem fogsz elérni! Hát azt is benézték. Azóta is folyton próbálkoznak megmagyarázni, hogy milyen szar lesz örökké az életünk, de mindig pofára esnek.

A férjem nem sokat beszél erről, de tudom, hogy bántja, néha csak mondja, nézi a falat közben, rázza a fejét és mondja, hogy nem is érti miért ilyenek, egész életében ezt hallgatta és tessék mennyi mindent elértünk és még mindig...

Szerintem is az egyik válaszoló írt egy lehetőséget, hogy vele méri össze magát, és ha látja, hogy nem sikerül, attól neki jobb.

A másik, ami szerintem a férjem szüleinél volt, az az, hogy így próbálták "megtartani" "ellenőrzés alatt tartani" a gyereket. Mert az egész lényege mindig az volt, hogy soha nem juthat ki tőlük, mindig ott fog maradni, mindig úgy fog élni ahogy ők, mindig ez lesz, nélkülük nem megy még ennyire se, örüljön, hogy ez van, máshol sem lesz jobb stb.