Nagyon elegem van, tanácstalan vagyok. Mi a véleményetek erről?

A sógornő barátnőjétől kérem, hogy este írja már meg a másik oldal véleményét is, mert szerintem itt sokunkat érdekelne :D

Tudod kérdező az, hogy idegesen írtál az nem ment fel semmi alól. Ha a családdal is idegesen találkozol akkor feltételezhetjük, hogy velük is ilyen alpári, mezítlábas stílusban beszélsz, mint ahogy itt írtál. Még először majdnem együtt éreztem veled, amiért ennyire kivételeznek a másik családdal, de a TE eseted kicsit sem azonosítható az enyémmel. Nálunk is hasonló az eset, de nálunk abszolút mamán és a kislánya ármánykodása az oka annak, hogy olyan a helyzet, amilyen[lentebb írok egy esetet, amiből érteni fogjátok].

Nálunk a másik család minden hétvégére meg volt hívva ebédre, családi ünnepekre. Karácsonyra ajándékkosarak, parfümök, nekünk jó esetben egy pohár üdítő. Kisgyerekként marhára bántja az embert amikor ezt látja, de ahogy felnőttem rájöttem, hogy azzal, hogy elmaradoztak a látogatások, azzal én csak nyertem. Amikor eljött hozzánk és kritizálta anyát, vagy azt hogy mit főz, SOSEM REAGÁLTUNK RÁ, mert néztem én is és anyum is annyiba apámat, hogy nem ócsárolom az anyját bármennyire jogos lett volna .DE Egyszer a buszon a saját fülemmel hallottam amikor azt tárgyalta nagyanyám egy másik vén.....val, hogy engem már hányan meg.... [erről tudni kell hogy az esetre rá 1 évvel veszítettem el a szüzességem 20 évesen :D] Nem látták, hogy ott vagyok, köpni-nyelni nem tudtam. Leszálltam, hazamentem szó nélkül. Utána volt még 1 húzása amikor el akartam menni hozzá, hogy elmondjam a véleményem, de annyira ideges voltam, hogy apám nem engedte, h elinduljak se autóval se biciklivel-hozzáteszem jól tette. Azóta be sem tettem a lábam hozzá...

Ha megkérdezik tőlük, hogy miért van így, mindig az a válasz, hogy hát ők sose mondták, hogy mi ne menjünk meg hát azt meg azt nem is úgy gondolták.

Kérdező, amúgy te most mit szeretnél elérni ezzel az egésszel?

Ahogy mocskolod a párod családját abból nem az jön le, hogy annyira szeretnél velük jóban lenni, mégis felhánytorgatod, hogy nem segítenek semmit. Azt írod nem érdekelnek, nem foglalkozol velük, de mégis foglalkozol, csak ezzel az utálkozással semmi jót nem fogsz elérni.

Ha őszintén magadba nézel és a szívedre teszed a kezed, akkor úgy érzed, hogy te mindent megtettél annak érdekében, hogy jó legyen a viszonyotok? Vagy eleve így álltál hozzájuk, hogy ők egy szemét banda akik összeesküdtek ellened?

Kíváncsi lennék erre...

Nem olvastam végig csak az első oldalt...

Hogy milyen butaságon vagy képes kiakadni....

Ha Neked ennyit ér a kapcsolat,hogy egy ilyen miatt képes lennél elhagyni a párod,akkor nem vagy különb,mint aminek anyósodnál tartod magad! vagy soha nem szeretted!!!!!!!

Én személy szerint ha anyuékhoz vagy akár anyósékhoz megyünk,jobban szeretem,ha nincs ott sem testvér,sem más,csak ők!!

Természetes,hogy a másik unokát is szeretik!

Amikor megszületett a Ti gyerkőcötök,akkor hozzátok mentek? kaptatok valamit? segítettek bármivel is?

mert egy szülő vagy mind a két gyerekét szereti és segíti akármivel is,vagy egyiket sem. Ha titeket nem segítettek,akkor az nem a párod miatt van,hanem téged nem csipáznak,és a stílusodból indulva van is okuk rá!

És igen,normál esetbe tényleg a párodnak kellene kiállnia,de ez nem normál eset, a párod nem csinált ebből ügyet,mert tudja,hogy felesleges,mert Ő ismeri a szüleit! lehet tényleg csak nem csipázzák a fejed és ezt nem akarja a párod megmondani!

Ha nekem valami bajom volt valakivel,akkor vagy befogtam a számat,vagy össze ugrottam vele,de nem küldtem olyat oda,akinek semmi köze hozzá,mert hát a párodnak ezzel nincs baja- vajon miért?

a 3 évesed letojja,hogy ki van e rekesztve vagy nem! beszéld bele nyugodtan,hogy nem szeretik,hogy ki van rekesztve és akkor ramatyul is fogja magát érezni....

Tudod mi jár egy friss 3 éves fejében? hogy mikor kap már édességet,vagy játékot,vagy mikor játszol már vele,vagy mikor énekelsz már neki/vele,mikor mondókázol,mikor mesélsz neki,meg hogy tetszik e amit rajzolt neked!