Elegem van a bátyámból, valami megoldás?

Van amikor normális szokott lenni, de legtöbbször leku*váz, leriba*coz, fel sem fogja amit mond. A hajamat is sokszor húzza, és amikor segítek neki valamiben például múltkor a porszívót segítettem neki összeszerelni, akkor is lehord mindennek és még ő mondja „húzz oda de tüstént!" semmi hála, köszönet nincs benne. Meg sokszor parancsolgat, vannak kisebb és nagyobb veszekedéseink, a nagyobb veszekedésekben mindig azt mondja hogy megöl engem meg ilyesmik, igen, én is bevallom hogy sokszor én is hibázom és, hogy pár veszekedést én kezdtem, de nincs benne kedvesség, nem tudom, hogy ezt a viselkedését hogyan fogják neki eltűrni felnőtt korában... Sokszor vicces, jófej tud lenni, párszor még meg is akart ölelni, de én már nem tudom elfogadni a szeretetét, mert kiborít teljesen idegileg. Hiszek Istenben is, és tudom mi a megoldás az ilyen esetekre, az imádkozás, nagy veszekedésekben én is szoktam durvábbakat mondani,pl. hogy haljon meg, megölöm, egyszerűen ilyenkor teljesen elönt a düh és nem bírok magammal, azt is hozzászoktam tenni, hogy az sem érdekel, ha a pokolra kerülök.

Kérlek titeket, hogyha tudtok segíteni hogyan tűrjem el vagy, hogyan viselkedjek vele, vagy bármi más, akkor írjatok válaszokat! Köszönöm.