Felvettek egyetemre, abba a városba, ahol a barátom szülei laknak. Felajánlották, hogy lakjam náluk. Szerintetek?

Barátnőm pont ennyi idő után, pont így költözött oda.

5 évet eltek így, most kényszer távkapcsolatban vannak, mert másutt kapott munkát...

Vissza már nem akar költözni, mert akkor soaem mennek külön, és 8 év után már szeretnének.

Nem volt gond, veszekedés, a jó viszony is megmaradt.

Barátnőm egyedül azt hiányolta, hogy sosem ő a háziasszony, ritkán tevékenykedett a konyhában...mindig örül ha van rá lehetősége.

Ez egy pozitív példa, én óva intettem tőle, amikor 19 évesek voltunk(aggódtam érte), nem mindenki ilyen szerencsés mint ők.

Szeribtem próbald meg, ha nem jön be, akkor kérj kolit...

Nem költöznék oda. Nem laknék szívességből velük, feszülten érezném magamat, nehogy valami rosszat tegyek, amivel megbántom őket, avagy fölösleges vitát gerjesszek. Mindig az járna a fejemben, hogy vissza kell fognom magam, mert a kapcsolatunk múlik a jó viszonyon. Ebből nem kérnék, pláne úgy, hogy a párom sincs, aki tanúja lehet annak, hogy mi történik. Sosem tudhatod milyen anyós és mennyire akar fúrni téged a fiánál.

Jófej tőle, hogy felajánlotta, de nem élnék a lehetőséggel. Néha meglátogatnám őket, vinnék egy nagy tálca sütit, vagy bármit ha már egy városban élünk, de ennyi.

Semmiképpen sem fogadnám el. A barátommal kettesben összeköltöznék, de az anyjáékhoz nem.

Laktam anyósékkal egy udvarban, nem is egy házban, minden teljesen külön volt, de teljesen kikészültem tőlük, pedig addig tök normálisak voltak.

Ja meg hogy a barátod ott sem lenne?

Na akkor az anyja tuti azt lesné, hogy nem-e jársz görbe utakon. Évente kétszer is mit bulizol te, mit maradsz te ki nélküle? vajon mit csináltál? Négyig volt órád, vajon hova mentél hatig? stb