Én vagyok akiben a hiba van? Anyós-sogőrnő vita elviselhetetlen!

Én abszolút megértelek és már tegnap is ki voltam akadva néhány hozzászóláson.

1. Ha valaki elviszi a gyereket (legyen az anyós vagy bárki), tiszteletben kell tartania a szülő által támasztott feltételeket.

2. Ha valami bajom van a menyemmel, azt nem a gyerek előtt fogom lerendezni vele, hanem érett felnőtthöz méltóan, négyszemközt. Ha a gyerek előtt elkezdek bömbölni, akkor ezzel a gyereket is hergelem az anyja ellen, akinek egyetlen vétke, hogy szerette volna már maga mellett tudni a gyerekét.

3. Nem tudom, hogy a kedves hozzászólóknak van-e gyereke és mit gondolnak a gyereknevelésről, de nehezen tudom elhinni, hogy mindig engednek a gyerek akaratának.

Ha egy négy éves gyerek azt mondja, hogy márpedig én maradni akarok, akkor annak feltétlen úgy kell lennie. Ennyi erővel diktálhatna ő a szülőknek, nem?

Azért nem értem a hozzászólók rosszindulatát, mert nem hinném, hogy egy négy éves gyereknek mindig engedni kell, mert éppen ő ezt vagy azt akarja.

Idézem a kérdezőt:

"Most pl hétvégén 3 éjszakát ott aludtak a gyerekek, de mivel a sógornőm tegnap jött haza a gyerekeivel, így hagytam hogy tegnap is ott aludjon csak a lányom náluk, hogy tudjanak játszani. megbeszéltük hogy ma reggel hozzák haza a lányomat"

Elnézést kérek, de három nap után már lehet, hogy én is azt mondanám a gyerekemnek, hogy ideje hazajönni, a sógornőmet pedig megkérném, hogy legyen korrekt és a megbeszélteknek megfelelően kezelje a helyzetet, azaz hozzák haza a gyereket a megbeszélt napon és időben.

Nekem ebből a helyzetből abszolút az jön le, hogy az anyós és a lánya mindig mindent jobban tud és ha valami nem úgy történik, ahogyan ők akarják, akkor elindul a hiszti.

kérdező: "a mai napig anyósomék kicsi fiacskámnak hívja a páromat. szóltunk már neki, hogy oké elhiszem hogy ezt szokta meg de egy 30 éves embernél már illik elismerni hogy nincs már ott a tojáshéj a fenekén"

én: A fiam 30 éves. A napokban töltötte. Az én drága nagyim míg élt, "kicsifiam"-nak hívta, de nem csak őt, hanem a lányomat és engem is. És nekem 52 évesen sem volt sértő, bántó, és egyik gyerekem sem problémázott ezen.

kérdező: "megbeszélték előre a gyerekkel hogy maradhat annak ellenére hogy engem csak utólag kérdeztek meg"

én: kicsim, felőlem maradhatsz, ha anyu is engedi.

Ebben mi az, ami nem természetes?

A sógornőm ha önhatalmúlag levágta volna a lányom haját, és nekem nem tetszik, akkor ott rögtön szólok, hogy ne tegye, illetve utoljára tette, különben én is kezembe veszem az ollót - de ezt a sérelmet nem hurcolom magamban.

Ha nincs épp elmosogatva, és erre rákérdeznek, akkor válaszolok. Igen, trehány dög vagyok, délig fetrengtem az ágyban és arra vártam, mikor jön a bejárónő, hogy elmosogasson. - többet biztos, hogy nem merne szólni, még ha tényleg kupi van a konyhában, akkor sem.

Csak úgy általánosságban kérdezem tőled, hogy miért akarsz annyira megfelelni nekik, illetve miért kell görcsösen bizonyítanod, hogy te tökéletes feleség vagy, miért kell minden jelentéktelen dologgal foglalkoznod? Nem szabad ennyire komolyan venni ezeket! Legyél nagyvonalúbb magaddal és a környezeteddel is, tessék lazábban kezelni. Nem minden megnyilvánulás bántás, és ha neked valami rosszul esik, kérdezz vissza. Szóljál.

9 éve együtt vagy a férjeddel, ezek szerint valamit mégis csak jól csinálsz. Nem gondolod? Legyen több önbizalmad!

Azt írod, hogy bizonygatják, mennyire rossz anya vagy, és ők mindent jobban tudnak, mindent jobban csinálnak. Hagyd rájuk. Szó szerint. Ilyen sérelmeket ne hurcolj magadban, mert csak emésztik az energiád, arra pedig az építkezés miatt amúgy is szükséged van.

"náluk sosincs koszos edény, de nálam megszólják ha van."

Ha vendégek vannak, tényleg illetlenség a mosatlan a konyhában. Megszólni sem illik, de ott tartogatni sem napokig.

Jajj ez a kisfiam megszólítás tényleg idegesítő :)

Tavaly az esküvőnkön az anyósom szószerint hangosan bömbölt, hogy "jajj a kisfiam megnősül.." Úgy mondta, mintha minimum 2évre vitték volna Afganisztánba katonának..

A kisfia 35 éves egyébként.

Na de az én kérdésem: hol van mindeközben a férjed? Ő mit szól ezekhez a dolgokhoz?

"A rokonok mióta számítanak vendégnek? És ha valaki két gyereket nevel és mellette háztartást vezet, akkor miért kell meglepődni a mosatlan edényeken? Komolyan ez okozza a legnagyobb problémát bizonyos embereknél? "

1. A családom a vendégem, ha nálunk vannak. A párom családja meg főleg. Attól hogy rokonok, nem érdemelnek kevésbé előzékeny és udvarias elbánást, mint mások, sőt. Magyarán mindenféle vendéget illik tisztasággal, renddel megtisztelni!

2. 2 gyerekes anyukaként különösképp szégyellném magam, ha hagynám állni a mosatlant, ahelyett, hogy evés után elmossuk a férjemmel. Igénytelenség, ha meg vendégeket vár az ember, akkor pláne.

3. Nem ez a legnagyobb problémám, de nehogy már annak álljon feljebb, aki koszos edényekkel fogad vendégeket!

Az enyém ötkor megy el hat után jön és mindennap elmosogat. Be se kell fogni.

Amúgy nem vicces, hogy akinek nem segít a férje, az mind egyből szó szerint ezt írja "kemény fizikai munkát végez reggeltől estig!!!!". Érdekes. Ez olyan, mint mikor valaki nem akar pénzt hazaadni és érdekes módon mindig szó szerint ezt írja: "dohányoznak és mindenféle hiteleik vannak".