Hogyan rázzuk le őket? Mit mondjunk?

Párommal élünk anyósom házában. Nagyon rossz a kapcsolatunk, mégis rákényszerültünk elfogadni ezt a házat. Úgy a háza, hogy az ő nevén van, de csak ketten élünk itt. Végeztem a sulival, páromnak van egy tűrhető munkája, amiből megélünk ketten. Én most lennék pályaválasztásnál, rengeteget gondolkodtam, végül arra jutottam, hogy beszállok a családi vállalkozásunkba párommal együtt, de ez viszont csak áprilistól októberig tart, szezonális. Páromnak megmaradna a munkahelye is, és még jönne segíteni nekem amellett. Jövőre tudnám elkezdeni, ennél jobb munkám nem lenne úgysem, kedvemre való meg aztán pláne. Ez az az egy, amit szívesen csinálnék és értek is hozzá. Viszont anyósomék zaklatnak mindkettőnket hogy mikor megyek már dolgozni? Tanfolyamot végezzek el. Jövő nyárig még ki kéne húznom valahogy ezt a dolgot, mert utána évente elég pénzt tudnánk gyűjteni ezzel a munkával, + még majd télre is tervezek munkát, de annak is köze van ehhez a saját vállalkozáshoz, de ahhoz még gyűjteni kell pénzt, és pár év múlva tudjuk azt is kezdeni.

1. Mi köze van ahhoz, hogy mi hogy élünk a párommal? Mi van ha nem akarok dolgozni? Ahhoz sem lenne semmi köze! Úgy tart el a párom ahogy akar!

2. Ha én vagyok olyan ügyes, hogy 6 hónap mindennapos munkával megkeresek évente elég szép összeget, és azt mindet félretudjuk tenni saját házra, akkor igazán maradjon csöndbe, és aki 2 műszakos? Az is fele évet dolgozik, felét nem.

Gondoltam hogy megyek tanfolyamra, de a rászánt pénzt inkább a vállalkozásba fordítom bele. Feleslegesen kezdem el, ha úgysem fogok benne dolgozni. Emellett a munkám mellett nem lehet úgysem másik, mivel fix félévet igénybe vesz. + Azért mi vagyok én állat? Nekem is jár a pihenő, nem is beszélve arról hogy beteges vagyok és nem tudnám megállni a helyem egy munkahelyen.

Szerintetek hogy csitítsuk le őket, hogy ne legyen vita? Konkrét, meggyőző érv kellene!