Egy nő sosem nyerhet az anyósjelölttel szemben, ugye?

A helyzet a következő: a párom 26 éves, én 22, ő már dolgozik, én még egyetemre járok. Egy vállalkozáson dolgozunk már hónapok óta, azért találtam ki, hogy ne kelljen egyetem után teljesen a nulláról kezdenem az életem, legyen egy támaszom addigra (jövő tavasszal végzek). A párom pár hónapja kezdett el dolgozni, egész eddig a szülei nyakán élt, de ők ezt cseppet sem bánták, sőt nagyon is élvezték, hogy a "pici fiuk" legalább a szoknyájuk mellett maradt. Aztán 3 éve jöttem én, a gonosz szörnyeteg, aki elvette őt tőlük. :D Az elején próbáltam velük jó viszonyt ápolni, csak valahogy sosem azt kaptam vissza, amit vártam volna egy anyós-apósjelölt párostól, még a szüleim szerint is iszonyat bunkók és szemetek voltak velem mindig. A barátom vinni akart a családi nyaralásaikra, erre az anyja kijelentette (1 év után),hogy egy idegent - azaz engem - nem fog kerülgetni, menjünk külön. Most meg könyörög, hogy menjünk velük, de már a franc sem akar velük menni. De volt gúnyolódás a beteg háziállatomon, aki sajnos 1-2 hónapon belül el is pusztult, volt rámbeszélés, még a saját anyám előtt is feketített az anyja. Ha pl rá voltam szorulva a segítségükre, direkt azért is megtagadták, pedig sosem kértem nagy dolgot, volt hogy hibás autóval kellett külföldre kimennem, 90km-re hóban az autópályán, 100 ezres kár keletkezett a kocsimban, csak mert ők nem segítettek (vizsgára mentem, muszáj volt rossz kocsival is megpróbálnom, életveszélyes nem volt). De a párom mégis mindig őket védi, szerinte ez a szüleim hibája volt, hogy tönkrement egy 100 000 Ft-os alkatrész benne. Szerinte érthető, ha nem akartak engem nyaraláskor kerülgetni és bunkó vagyok, amiért idén nem akarok velük menni. A szüleimet 2 évig sikerült távol tartanom a családjától, de egy diplomaosztó alkalmával muszáj volt találkozniuk. Azóta volt, hogy anyám meg az anyja összetalálkoztak, az anyja akkor is csak azt hajtogatta, hogy én miért nem megyek hozzájuk és hogy én biztos lenézem őket (ja, mert biztos olyan nagyképű vagyok?!), amiért szegényebbek, mint mi! Meg hogy nem érti, miért nem kedvelem őket, és hogy én elvettem tőle a "kisfiát"! De volt, hogy ezt a képembe is vágta, hogy miattam nincs annyit már otthon a "kisfia". Nos, a kisfia 26 éves...

24 éves korában, 7 éves jogsival könyörögnie kellett az anyjának, hogy engedje el kocsival télen, mert mindig attól izgult az anyja, hogy síkos az út. De amikor nagy hó volt az idén és ment a fia nyelvvizsgázni, akkor anyámnak kellett felajánlania, hogy ha kell, akár el is visszük abban a hóban 120 km-re a vizsga helyszínére, a szülei persze akkor is hátat fordítottak. Képesek voltak pl a párom nagyapját szemműtét után vonattal hazaküldetni, mikor 2 autó és 4 jogsi van a családban. Közben meg mindig a nagy családi szeretetről és összetartásról regélnek, miközben a fiuk miattuk vesztegetett el 5 évet az egyetemen (rákényszerítettek egy szakot, amit nem bírt elvégezni, csak mert az unokatestvérein is diplomások, akkor ő sem maradhat le). A párom öccse 22 évesen otthon ül és egész nap gépezik, semmit nem csinál, és nem is zavarja őket, hogy nem tanul vagy dolgozik. örülnek neki, hogy a másik "pici fiuk" legalább otthon van.

Na de mindegy is, eleget panaszkodtam. :) A lényeg, szerintetek ilyen helyzetben van egyáltalán egy kicsi esélyem is "nyerni" a szülei ellen? Hogy egyszer végre én legyek a fontosabb, ne a szülei? Hogy nekem adjon igazat és megvédjen engem, ha az anyja ellenem uszítja őt? Észre vettem az utóbbi időben, hogy ha tőlük jön hozzám, mindig bunkó és lekezelő velem, beszólogat nekem. Az anyja úgy rángatja, mint egy bábut, profi érzelmi zsaroló, a párom meg imád a szoknyája mellett ülni. Pedig tudom, hogy én hiába harcolok, ha ő nem képes, az anyja egyet füttyent és ugrik. Így történt ma is. Végre lett volna egy közös szabadnapunk, dolgozni akartam, aztán kettesben lenni végre, hetek óta nem voltunk együtt (a szexuális életünk is teljesen rámegy erre), de erre megint az anyjánál tölti a fél napot, aztán azt tervezi, hogy eljön hozzám és dolgozunk. Azt teljesen elfelejtette már, hogy nő vagyok és vannak szükségleteim. Hétvégén is szabad lesz, akkor meg a haverjával akar inni, "mert már 2 hónapja nem látta". Aztán otthon alszik. És munka nulla, velem aktívan együtt töltött idő nulla. Én csak annyit kapok, hogy munka után hulla fáradtan hazaér, dolgozik a vállalkozáson egy kicsit és mindketten hulla fáradtan esünk ágyba.