Hogyan oldjam meg? Kommunikációs probléma az anyósjelölttel.

Közel három éve élünk együtt a párommal, aki jelenleg 30 éves. A mostani legnagyobb problémát az anyukája adja. Jelenleg 3 percre lakunk tőle, mindennap átjár. Ez nem annyira zavar, csak az, hogy igen sokszor beleszól a dolgainkba. Az nem baj, ha megvan a véleménye, és egyszer elmondja, de szerinte csak úgy lehet jó, ahogy ő kigondolta. Tegnap este átmentünk hozzájuk (ő az anyukájával él, a mamával), és elkezdett ordítozni a fiával, hogy másnap nehogy elmenjen dolgozni, (másik városba), mert nagy a hó, és ott ragad. Mindezt nem normális hangnemben, hanem üvöltözve, és ostobázva a fiát. Bennem felment a pumpa, és én is kiabáltam vele - hogy a fia hadd döntsön már az ilyen kérdésekről.

Egyébként nagyon sokszor panaszkodik, semmi sem az ő hibája, és mindenki őt akarja átvágni, megkárosítani. Számomra ez már paranoia. Eleinte hagytam, hadd panaszkodjon nekem, kiöntse a szívét, mert biztosan nem tud senkivel sem beszélgetni, de a panaszáradat egyre nagyobb lett, és ha egyszer-egyszer mondtam neki valamit, amiről más volt a véleményem, akkor üvöltözött velem.

Mivel ez nem segítette elő a kapcsolatunk alakulását, ahhoz folyamodtam, hogy mindig vissza-visszaszólogattam neki. Ebből nagy veszekedések lettek. Végül úgy döntöttem, nem keresem a társaságát, inkább kerülöm.

Viszont a fia életébe rendszeresen beleszól. Így úgy érzem, az enyémbe is. Eleinte csöndbe maradtam, nem az én dolgom, intézzék el ők, de már annyira zavar, hogy néha nem bírom, és beleszólok. (Pl. a párom levágatta a haját, mert nagyon röviden szereti, és az anyukája emiatt nagyon lehordta mindennek, meg hogy így egészségtelen meg stb...)

Nem akarok neki rosszat, de amikor így viselkedik, nem tudom elviselni. Hogyan kommunikáljak vele?