Jópofiznom kéne?

De figyelj, a férjednek ezt miért nem mondod meg?

Ha anyósod köcsög is tanulj tőle. Te is sajnáltasd magad, meg siránkozzál a férjednek, hogy hát de a baba nyűgös volt és épp letetted végre egy átvirrasztott éjszaka után, jó, hogy kikapcsolod a telefont, ne csörögjön. Különben is, hétvégén ki telefonál reggel kilenc előtt?! Még akkor is, ha hétkor felkelek, ha valaki nekem kilenc előtt telefonál, akkor le vagyok döbbenve, hogy mégis mit gondol.

Ne ugrálj már úgy, ahogy fütyülnek. Nem félévente látják azt a gyereket, hogy ne lehessen azt mondani, hogy értse meg, máshova mégy, más dolgod van, nem fogsz még hozzájuk is szaladgálni egy órára se. Nekem is ettől van tele a hócipőm anyósommal, hogy ő nem fog fel olyat, hogy később, mindent azonnal akar. A csúcs az volt, mikor a szomszédjukban laktunk, színházba készültünk, kezdtünk felöltözni, erre becsenget, hogy menjen már át a férjem és takarítson csatornát, mert ideje lenne megcsinálni és mindig ő szokta. Mondta, hogy most megyünk el, nem fogja összekoszolni magát és sietünk is. És teljesen besértődött, hogy milyen már, hogy nem ugrott azonnal arra, amit mondott neki. Mi meg úgy voltunk vele, hogy akkor besértődik. Minden csoda három napig tart, egy-két ilyen csodát eljátszol és rá fog jönni, hogy nem a marionett bábja vagy, hogy úgy rángasson, ahogy kedve tartja.

Ó én ezekre direkt rájátszok. Hogy jah, elég drága volt, de hát ez a jó, biztos nem veszek olcsón valami szart neki. 10 ezerért vettem a papucsot igen, pont le volt árazva. Tök jó, amúgy is kellett nem szoktam én kivárni a leárazást, szeretem ezt a márkát, csak 8 pár cipőm van, alig vártam, hogy végre vegyek egyet. Jövő héten megyünk majd, kéne pár felső tetszik tudni. Ja, hogy oda? Hát én oda nem járok, biztos nem vennék fel olyanokat. Ja olcsó, tudom, olyan is ugyebár. Nem nem ugyanaz, egyáltalán nem ugyanaz, ránézésre látszik, meg felvenni is más és a tartóssága is. Na mindegy.

Komolyan, annyit lovagolt már a pénzen, hogy "milyen drága volt???" meg folyton célozgatott, hogy már rendesen élvezem, hogy hüledezik. Nem is szólhat egy rossz szót se, mert annyit foglalkozik mindenki anyagi dolgaival, meg a dolgok árával, hogy szerintem erre élvez, erre vágyik, hogy megbotránkozhasson mások mennyit költenek, aztán mondhassa tovább.