Jópofiznom kéne?

Jaj, mennyire együtt érzek veled. Nagyon rossz az ilyen helyzet. Nálunk is ez van, csak apóssal (anyós elhunyt). Párom hagyott neki kulcsot azzal, hogy jó az ha a papánál is van kulcs, sosem lehet tudni. De a papa fogja magát, kopogás nélkül becsattog a lakásba, még csak be sem szól, hogy hahóóóó. Néha majdnem szívrohamot kapok. Aztán minden alkalommal b*sztat, hogy minek mosok annyit, sok vizet fogyasztok, nem igaz, hogy 2 hós baba ennyit piszkol, meg hogy milyen jó dolgunk van, hogy gyakran eszünk húst. Párom fizikai munkát végez, nem lehet napi 10 órát melózni tejbegrízen. Idegeimre megy. Ha eljön szegény anyukám, rá zúdítom a panaszt, hogy az öreg hogy idegesít, és egyszer már ki fogok kelni magamból. Páromnak is hiába mondtam, szerinte nem b*sztat az öreg, nem úgy gondolta. Már azt is utálom, hogy bejár csak úgy, nem még, hogy beleszól a dolgokba.

Szóval együttérzésem :)

Nem kell jópofizni vele. Ha legközelebb kizavarja a szüleidet a saját házuk szobájából, akkor csendesen kiveszed a gyerkőcöt a kezei közül, és egy rövid, kétszavas tőmondattal elintézed.

A mondat pedig: "Takarodjatok innen!"

"Hogy mondjam meg neki,hogy vasárnapra programom van,mikor mindig akkor jönnek látogatni?"

-Ne tessék jönni vasárnap, nem érünk rá.

-Mit csináltok?

-Mást.

-De mindig akkor megyünk, miért nem mehetünk, mit csináltok?

-Mondom, mást. Nem érünk rá. Majd beszélünk, most rohanok, csókolom.

*Telefon lerak*