Ebben a helyzetben mit lehetne tenni?

Először is köszönöm, hogy elolvassátok és leírjátok a véleményeteket. Nem szokásom így megoldani az ügyeket, de mivel a környezetünkben elfogultak az emberek, érdekelne kívülállók véleménye is.

A párom édesanyja 200 km-re lakik tőlünk, havonta megyünk hozzá a hétvégére, a párom naponta és hetente többször felhívom. Egyedül él, a férjét pár éve vesztette el. Van egy lánya, aki nem lakik közel, évente nagyünnepekkor tölt el pár napot nála, azt is kín szenvedve. Mi a kis hölggyel nem vagyunk túlságosan baráti viszonyban, elég hűvős a viszony, mondjuk úgy, hogy nem egy az életvitelünk, és a céljaink. Ha lehet akkor kerüljük egymást, volt közöttünk egy nézeteltérés, amikor olyan problémát generált, ami nem is létezett.

Lényeg, hogy a párom édesanyja folyamatosan durozsol, hogy béküljünk ki, mert ez nem állapot stb. Érvelése: én vagyok a fiatalabb, lépjek én előbb, nekem kell bocsánatot kérni. Teljesen normálisan elmondtam neki, hogy szerintem ebben a helyzetben nem a kor a mérvadó, iszonyatosan megbántott a hazudozásával és nem szeretnék én megalázkodni. Válasza erre: "ha be akarsz kerülni a családba akkor márpedig ki fogsz vele békülni" Mondjuk úgy hogy kissé megdöbbentem, mert nekem ez kicsit nyers.

Igazából az a baj, hogy az "anyós" és a "sógornő" is azt szeretné, ha végre kikerülnék a képből. Előbbi még mindig 5 évesként kezeli a felnőtt fiát, utóbbi féltékeny a testvéréére a sikerei és az élete miatt, hogy van neki normális "családja", van kihez hazamennie, amiről a tesó csak álmodozik, különböző gondok miatt.

A legutóbbi hétvégén emiatt a kis szösszenet miatt kicsit kiborultam, és kezdem úgy érezni, hogy a páromnak tényleg jobb lenne nélkülem, mert első mégiscsak a "szülő-testvér" aztán jöhet a választott család. Komolyan elgondolkodtam, hogy bármennyire szeretem is, és hiába tervezünk közös életet, ezzel hosszú távon csak megkeseríteném a jövőjét. Nem várom el, hogy válasszon köztünk, azt sem kértem, hogy védjen meg, de szegény a két tábor (édesanyja-testvére) és köztem áll. Mindannyiunkat szeret, mindannyiunknak elmondja a véleményét, és senki mellé nem áll teljes mellszélességgel, de szerintem ez a semleges politika hosszú távon nem folytatható.

Viszont ha elhagyom iylen-olyan indokkal, akkor engem utál x ideig és ennyi, viszont azt hogy a családjától elszakadjon azt nem szeretném.

Ilyen kesze-kusza helyzetben mit tanácsoltok?

Köszönöm!