Ebben a helyzetben mit lehetne tenni?
Először is köszönöm, hogy elolvassátok és leírjátok a véleményeteket. Nem szokásom így megoldani az ügyeket, de mivel a környezetünkben elfogultak az emberek, érdekelne kívülállók véleménye is.
A párom édesanyja 200 km-re lakik tőlünk, havonta megyünk hozzá a hétvégére, a párom naponta és hetente többször felhívom. Egyedül él, a férjét pár éve vesztette el. Van egy lánya, aki nem lakik közel, évente nagyünnepekkor tölt el pár napot nála, azt is kín szenvedve. Mi a kis hölggyel nem vagyunk túlságosan baráti viszonyban, elég hűvős a viszony, mondjuk úgy, hogy nem egy az életvitelünk, és a céljaink. Ha lehet akkor kerüljük egymást, volt közöttünk egy nézeteltérés, amikor olyan problémát generált, ami nem is létezett.
Lényeg, hogy a párom édesanyja folyamatosan durozsol, hogy béküljünk ki, mert ez nem állapot stb. Érvelése: én vagyok a fiatalabb, lépjek én előbb, nekem kell bocsánatot kérni. Teljesen normálisan elmondtam neki, hogy szerintem ebben a helyzetben nem a kor a mérvadó, iszonyatosan megbántott a hazudozásával és nem szeretnék én megalázkodni. Válasza erre: "ha be akarsz kerülni a családba akkor márpedig ki fogsz vele békülni" Mondjuk úgy hogy kissé megdöbbentem, mert nekem ez kicsit nyers.
Igazából az a baj, hogy az "anyós" és a "sógornő" is azt szeretné, ha végre kikerülnék a képből. Előbbi még mindig 5 évesként kezeli a felnőtt fiát, utóbbi féltékeny a testvéréére a sikerei és az élete miatt, hogy van neki normális "családja", van kihez hazamennie, amiről a tesó csak álmodozik, különböző gondok miatt.
A legutóbbi hétvégén emiatt a kis szösszenet miatt kicsit kiborultam, és kezdem úgy érezni, hogy a páromnak tényleg jobb lenne nélkülem, mert első mégiscsak a "szülő-testvér" aztán jöhet a választott család. Komolyan elgondolkodtam, hogy bármennyire szeretem is, és hiába tervezünk közös életet, ezzel hosszú távon csak megkeseríteném a jövőjét. Nem várom el, hogy válasszon köztünk, azt sem kértem, hogy védjen meg, de szegény a két tábor (édesanyja-testvére) és köztem áll. Mindannyiunkat szeret, mindannyiunknak elmondja a véleményét, és senki mellé nem áll teljes mellszélességgel, de szerintem ez a semleges politika hosszú távon nem folytatható.
Viszont ha elhagyom iylen-olyan indokkal, akkor engem utál x ideig és ennyi, viszont azt hogy a családjától elszakadjon azt nem szeretném.
Ilyen kesze-kusza helyzetben mit tanácsoltok?
Köszönöm!
válasza:Neked a családodnak kellene a legfontosabbnak lennie, nehogy már az ő anyja, és testvére miatt hagyd el! Neked a saját szempontjaidat kell figyelembe venni. És ha gyereketek is lenne már? Akkor is elhagynád?
Ő téged választott!
válasza:Miért megalázkodás az, ha kibékülsz valakivel? Nem kell szeretned, nem kell kedvelned, de az én hócipőm is tele van azzal, amikor a családban valakik vélt vagy valós sérelmeik miatt éveken át gyűlölködnek meg kerülik egymást. Főle ha évente egy pár napot találkoztok összesen, nem megérné, hogy nyugalom legyen a családban?
Képes lennél a saját sértettséged miatt a párod elhagyni?
Ezért írtam, hogy kicsit kusza a sztori. Nyilván nem az anyjával élek együtt, de azért ez az állandó feszültség se kedvez a kapcsolatnak. Az meg hogy az anyjára legyen zabos megint nem jó.
Persze más ha van gyerekünk, akkor megfontoltabb az ember, meg akkor a család csak elfogadja a létezésem. De még nincs, esküvőt jövőre terveztünk, de ilyen körülmények között úgy érzem, hogy nem lennék megfelelő választás.
válasza:én egyébként sokszor nem értem, hogy miért hagyjátok magatokat megalázni? Jó tudom, a párod édesanyja, a tiszteletet meg kell adni. Én is megadom a tiszteletet, de van egy határ. Attól, hogy fiatalabb vagy, még nem kezelhet úgy, mint egy gyereket, felnőtt ember vagy önálló gondolatokkal és veléménnyel. Én megkérdeztem volna, hogy kedves anyuka, mikor hallotta tőlem, hogy be akarok kerülni a családba. A fiával vagyok, ő szeret, hogy maguk mit gondolnak, engem hidegen hagy. VAgy: kedves mama, én is azt akartam tanácsolni maguknak, ha jóba akarnak lenni velem, akkor kibékülnek velem. És kész.
A párod hozzáállása érthető valamilyen szinten, hiszen középen van. Nem kell elhagyni, főleg nem anyóspajtás miatt, csinálod a dolgaid úgy, ahogy eddig. Majd megbékélnek, ha nem, csak nekik lesz rosszabb.
Tapasztalatból mondom, én apóssal szívtam. Én is lenyelem a dolgait, nem szólok vissza, bár engem személy szerint nem bánt, de amikor az esküvő szervezésénél 2 héttel előtte kiabált velünk, hogy hülyék vagytok, miért így, miért nem ennek szóltok, miért ennyi süti, és még csak nem is segített a szervezésben, akkor visszaszóltam neki. A végén megdícsért minket, igaz, nem nekem, hanem a férjemnek. Állj ki magadért. Ha már úgysem szeretnek, és eddig nem mentél semmire kedvességgel, akkor mindegy. Vagy még jobban utálni fognak, vagy továbbra sem szeretnek, de elfogadnak és tisztelnek.
válasza: válasza:"Én megkérdeztem volna, hogy kedves anyuka, mikor hallotta tőlem, hogy be akarok kerülni a családba. A fiával vagyok, ő szeret, hogy maguk mit gondolnak, engem hidegen hagy."
Na ezt a tanácsot sürgősen felejtsd el. Az ilyen nyelge és szemtelen válaszokkal csak haragot lehet tartani, nem megoldani ügyeket.
Az édesanyjának elmondtam, hogy nem tartom jó ötletnek ezt az erőltetést, várja meg még kicsit letisztázódik a dolog. Sajnos ők olyan család, ahol a felszínen azt mutatják, hogy minden rendben van mi vagyunk a "nagy boldog család". Egyszer említette anyós, hogy köztük a gyerekekkel sose volt egy hangos szó sem, mert ők nem kiabálnak ők szeretik egymást. Szerintük az a jó, ha mindenki mindenkit szeret, senki nem mondja el a véleményét. A lányának azért nem szól, mert őt ritkán látja, meg éppen mi a kifogás. Általában az "ő ilyen" meg "szegénynek ilyen a természete" szokott lenni a kifogás.
Nem vagyok vele tiszteletlen, rendes nevelést kaptam, tisztelem a párom édesanyját, viszont ő olyan nőt szán a fia mellé, aki egy tipikus stepfordi feleség, akit mind a sógórnő mind az édesanya tud irányítani.
Sajnos én nagyon nem ilyen vagyok.
válasza:Ha valaki nem hajlandó a bunkósága miatt bocsánatot kérni, akkor jó az " ami volt elfelejtjük, induljunk tiszta lappal" módszer. Egy ilyen mondat tőled is jöhet, nem bocsánatkérés, nem is meghátrálás, aki normális, az ért belőle és még javulhatnak is a dolgok.
( a csodákra kicsit várni kell... :) )
válasza:Kérdező a férjem családja is ilyen, mutatni kell a szépet, és erőlködve fenntartani a látszatot, még akkor is, ha már majd rád roskad. Náluk elég komoly gondok is vannak, amit tilos észrevenni, tilos róla beszélni, ha feltűnik, még te vagy a szemét. Nekem ez annyira gusztustalan. Továbbá szemtől szembe teszik a szépet mindenkinek, majd ha úgy gondolják, hogy sose fogja meg tudni, akkor elmondják mindennek. Így én nem is bízok meg bennük.
Engem is ki akartak fúrni, de a férjem nem hagyta magát, mindig leállította őket.
Igaziból megértem az ilyen kérdéseket, de akkor sincs túl sok értelme, ugyanis ezeket nem neked kellene lerendezni, hanem a pasidnak. Ha nem akarja, akkor úgyis megette a fene az egészet. Bármilyen szemetek és utálkozók lehetnek a családtagjai, meg akarhatnak fúrni, ha ő határt húz és megvéd nem érnek célt.
Amúgy meg a családba kerülés mit zavar? Akkor nem kerülsz be. Na nagy szám. Mi összeházasodtunk én egyáltalán nem érzem úgy, hogy bekerültem volna az ő családjukba. Szerintem ez opcionális. Lehet, hogy szájhagyomány szerint már családtag vagyok, de én egyáltalán nem érzem a családomnak őket, nem érzem ott jól magam stb. Nem is mondom, hogy a családom. A férjem családja. Mi meg sajátot alapítottunk. A férjemre se erőszakolnám, hogy igenis érezze magát az én családomba tartozónak, ezt ő tudja eldönteni, hogy hogy érzi magát.
Azt meg úgyse anyósod dönti el, hogy a fia elvesz-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!