Milyen az én anyósom? Elolvasnátok a történetemet, kíváncsi lennék a véleményetekre nagyon.
Figyelt kérdés
6 éves házasok vagyunk a férjemmel és van 2 kicsi gyermekünk. Kb 8-10 évvel ezelőtt az ő nagymamájánál kezdtük el életünket egy szobában és egy ici pici konyhában. A kedves nagymama együtt él a macskáival és a tisztálkodás illetve a hígénia, az, hát....inkább hagyjuk ! Kaptunk már ebédre kukacos sajtos tésztát és hajcsomós rántott húst. No én azóta nem ebédelek ott. Az ő nagymamája eléggé rosszindulatú,volt már arról is szó, hogy én csak egy megtűrt személy vagyok ott.Aztán jött az esküvőnk, szolid volt és szép. Anyukám megvette nekem a ruhácskámat,az anyósom pedig állta a vacsorát (20 ember). Aztán az anyósom pampogott, hogy anyu csak ennyit adott bele az esküvőbe, de amikor apám megkérdezte, hogy mennyit fizessen a vacsiba, akkor az anyósom, azt mondta, hogy semennyit. Akkor ez anyumnak nagyon rosszul esett,amit megértek. Aztán az anyósom, mert tudom , hogy ő tőle indult az egész, kitalálta, hogy építkezzünk oda a nagymama háza mellé,hiszen hatalmas a telek....én belementem, hiszen menekültem onnan,mindegy hová, csak el...no, de miért is csak ilyen messzire? Jól kigondolta anyósom, hogy így legalább mindig van valaki a nagymama mellett,majd ha netán eljön az idő, nem neki "kell"majd megtalálni, hanem nekünk...Egyébként az anyósom nagyon pesszimista,beképzelt ember,óvónő, aki annyira fent hordja az orrát, hogy nem igaz.Ő meg se lehet sérteni! Állandóan grimaszol,mindig csak a hibákat keresi az emberekben,az számít, akinek sok pénze van, azok a jó emberek.Azt hiszi, hogy miss tökély.Sokszor a jó szándék is vezérli, de én úgy érzem, hogy azért próbál velem jóban lenni, mert nehogy ne láthassa a gyerekeket. Minden szombaton nála van ebéd és inden vasárnap az ő anyjánál, párom nagymamájánál.Ezeken kötelezően részt kell venni. Nos én nem megyek át vasárnap és a gyerekeimet sem engedem át,. a koszba,mocsokba,macskahúgyba enni....a párom iszonyatosan válogatós, de ő átmegy,amit nem is értek,mondjuk csak turkál az ételben,ahogyan sógornőm is....de,most az utóbbi 2 hétben nem engedtem,mert milyen ez, hogy egyedül átmegy oda enni...A nagyi 1 hónapban 1szer mindig bevásárol nekünk,meg egy kis pénzt mindig ad, meg az anyósom is,ami szép gesztus, de én ennek fejében nem fogok mindenről hallgatni, szemet hunyni. Anyósom mindig beleszól abba, hogy öltöztetem fel a gyerekeket,jajj,minek ennyi ruha,melegük van....akkor mindig bejelentés nélkül mindig jön át a nagyin keresztül, mert csak lamellás cuccal van leválasztva a két hát, sőt a nagyi csirkeólja itt van a mi udvarunkban lekerítve.Évek óta átjáróház a házunk,nincs az, h ha jön hozzám valaki, kint beszélgetünk, akkor jön át a nagyi vagy anyós és szó nélkül,meg se kérdezi, hogy esetleg zavar-e...amikor még az első gyermekem volt meg, akkor kopogás NÉLKÜL jöttek be a házunkba, nem volt érdekes, hogy alszik a kicsi, stb, és szóltunk, h legalább kopogjanak, most úgy kopogna, néha, h beszakad az ajtó. Anyósom legtöbbször csak a kicsivel játszik,(2 éves,a a nagyobbik 4),mert ő tiszta apja a nagyobbik kislány pedig tiszta én. Most vasárnap is jött be a nagyobb, h a mama nem játszik vele, csak a kicsivel...undorító! És óvónő az ilyen,aki mellesleg olyan kelekótya, hogy nem merném rábízni a két gyereket,mert egyre is alig tud figyelni! És ezt még el is mondja! Sok kisebb baleset éri a gyerekeket, ha vele vannak, nem is sorolom...nem vagyok nyugodt, ha rá kell bízzam valamelyiket...anyukám pedig messze van tőlem, 2 hetente jön csak haza! :-( Most az a tervem, hogy rendesen válasszuk le a nagyit, fallal meg minden, mert úgy érzem, erre én is és a házasságom is rámegy.Minden vasárnap délelőtt itt van nálunk és már a vasárnapokat gyomorideggel kezdem, a hideg ráz, ha itt van, nincs benne semmi kedvesség, nem tud kommunikálni , azt nagyon nem, soha nem von be semmibe, szinte nem is beszélget velem!Megsérteni nem lehet.!Se őt se a nagyit! A párom sokszor kiáll mellettem, de úgy érzem, hogy kell ez a fal a 2 ház közé,mert én ezt már nem bírom idegekkel és igenis, szóljon ide, ha el akar jönni, vagy ha nem szól, akkor eldöntöm, h beengedem e vagy sem.Nincs magánéletünk, annyira utálom, amikor a saját otthonunk átjáróház . ja és a kertemben is ők ketten ültetgetnek néha, és meg sem kérdeznek engem, h én hogyan szeretném....van, h nyáron,már itt napozik az anyósom az udvarunkon...pffff...nem érzem magunkénak a házat,....lehet el kellene adni, no, de az sem egyszerű,hitel, gázóra a mamánál van, stb. A sógornőmnek is ki van a töke a kötelező ebédekkel, h soha meg sem kérdezik őket, h mit szeretnének enni, és az esetleg 90 %-ban alig esznek, mert szar a kaja, bocsánat.Várom válaszaitokat.Köszönöm nektek!2013. júl. 1. 15:54
21/22 anonim válasza:
Mivel nem a TE családoddal van a gond, te inkább csak a férjednek mond el bánatod. A férjed pedig oldja meg a helyzetet a családjával. Nálunk így működik. Nem is türném, hogy a férjem az anyukámnak megjegyzést tegyen vagy vitába keveredjenek, majd én megoldom, de a férjem is intézi az ügyeket anyóssal.
Hidd el, anyósod éa a nagyi jobban fogják fogadni a tényeket, ha nem te, hanem a férjed mondja el nekik.
Maradj ki belőle, amennyire csak tudsz.
22/22 anonim válasza:
Egyetértek! Nőből vagy,tessék a férje megkörnyékezni ahogy azt kell.Ezért vagyunk nők,hogy gondolkodjunk,cselekedjünk és ne fejjel fussunk a falnak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!