Mondjátok meg legyetek szívesek, Ti, akik Anyós szidtok szerintetek milyen egy jó anyós? Aki meg sem születik? Vagy Milyen? Aki nem is ebben az országban él?

Milyen egy jó anyós... Mondjuk nem olyan amilyen az enyém. :( Szülessen meg, éljen az országban, hiszen örökké hálás lehet neki a menye, hogy megszülte, felnevelte a férjét, ahogy én is hálás vagyok az anyósomnak ezért, de:

Azt hiszem mindketten jól kezdtük a kapcsolatunkat anyóssal, az elején semmi baj nem volt. Fél év után teljesen indokolatlanul elkezdte rágalmazni a családomat minden hülyeséggel, pedig még soha nem látta egy családtagomat sem. Persze mindent páromnak mondott, az igazságról soha nem kérdezett engem, vagy őt se. Egyszerűen innentől kezdve másképp néztem rá, de tűrtem. Aztán szépen lassan már velem is baja volt. Lehet hogy azért mert kevesebbet beszéltem vele... Fogalmam sincs, hiszen semmi mást nem követtem el, pedig rengeteget gondolkoztam, hogy mit tehettem. Megjegyezte, hogy már kerek 3 hónapja vagyunk együtt, és nem én főzök a páromra. Oké, főztem párszor utána, bár nem értettem a felháborodást, mert akkor még tulajdonképpen csak jártunk, ismerkedtünk, nem ott laktam... Volt még néhány apróság, de 'lényegtelen' dolgok.

Aztán rendesen uszította páromat ellenem. Nem értettem, végül elköltöztünk, egyikünk se bírta tovább az indokolatlan zsörtölődését.

Fél év különélés után most ismét visszaköltöztünk, anyagi okok miatt, és amúgy is a páromé mind a két ház (egy udvaron van, és egyikben anyósék laknak), eleinte megint semmi gond nem volt, tiszta lappal indítottunk, bár nem felejtem sosem a bántó szavakat.

Most pár hónap után már megint ott tartok, hogy hozzá se szólok inkább, csak köszönök, mert megint mondja a magáét, most már csak rám, a hátam mögött.

Oké, mondjon kritikát. Oké, segítő szándékkal szóljon bele a dolgokba. De ne ilyen mértékben! Egy jó anyós tanácsot ad, és nem kioszt. (pl. nem azt mondja, hogy mért nem főzök már valami normálisat, hanem hogy itt egy jó recept, kipróbálhatnád, segítek ha kell.) Az ember szemébe ugyanolyan, mint a háta mögött. Ha már utál, mutassa ki, ne csak visszahalljam, ne kétszínűsködjön. A magánszférát tiszteletben kellene hogy tartsa, a cuccaimhoz, szemetesünkhöz, asztalon felejtett papírcetlikhez semmi köze... Talán tiszteletben tarthatná azt is, hogy az ember, ha most kezdett el dolgozni, 3 műszakban, suliból kikerülve, hozzá kell még hogy szokjon, hogy munka, házimunka, pihenés időtartamát hogy ossza be, és ne az első hetén mondja már el minden trehánynak, hogy nem főz, nem mos, nem takarít, nem pakol ki a bőröndből 1 nap után, amit még elhozott otthonról. És legfőképp nem kellene elvárnia, hogy ezek után még jópofizva minden nap üljek le vele beszélgetni.

De igazából ezért is hálás vagyok neki, hogy ilyen. Miatta jöttem rá, hogy mennyire megbecsülendő szüleim vannak. Hogy igenis az én anyám a legjobb anya, és talán anyós is. Érdekes, egy rossz szót nem mondott a menyére soha, csak jót, és a lényeg: hagyja őket élni! Nyugodtan. Ez hiányzik nekem is. Néha talán egy dícséret a sok rossz szó után. Néha úgy kimenni az udvarra, hogy nem félek, hogy megnézi mi van rajtam, és másnap ne mondja a páromnak, hogy miben voltam már megint, és milyen hanglejtéssel köszöntem rá kora reggel kómásan...

Sokan irják itt, hogy "az anyós ugy jó, ha porhanyós".Akkor ez mindenkinek vonatkozik az anyukájára.

En még nem vagyok anyós, nekem is 2 fiam van, de nekem most az van a tervemben, hogy boldogok legyenek együtt.Hiszen egy lányos anyukának, fius anyukának is az álma, hogy a gyerekeinek bldogság töltse be a szivüket.

Szerintem egy anyósnak nincs joga kritizálni a menyét. Azt majd megteszi a saját anyja. Az anyós a fiát kritizálja!

Pl. elég gyakori konfliktus, hogy anyós nincs megelégedve a lakás higiéniájával. Akkor jön, hogy a menye nem házias, de fel sem merül, hogy a fiát sosem tanította meg feltakarítani, és a koszos zokniáért is bemászott az ágya alá. Na én ilyesmit nem csinálnék, és akkor nem én vagyok a rossz, hanem az anyós alkalmatlan anya, mert életképtelennek nevelte a fiát.

De ezt lehet fordítva is, ha az anyós a lánya férjét kritizálja valamiért. Mondjuk érdekes, hogy a ffiak sokkal inkább képesek az anyós szurkálódásait leszarni, mint a nőket. Őket eléggé meg tudja sebezni egy rosszindulatú anyós.

És hogy a te kérdésedre is válaszoljak, ha egyszer szülök gyereket, akkor magamnak fogok, nem anyósnak. Lehet vele, sőt nyilván örülök is, ha néha vigyáz rá, de ez nem azt jelenti, hogy szabad bejárása van a házamba. Én igenis szeretek bugyian, zokniban flangálni, és kényelmesen elnyúlni a kanapén, amit anyós jelenlétében nyilván nem tennék meg, ergo kényelmetlen a jelenléte, ha túl gyakori. Az meg hogy segítettél a gyerekeknek elindulni az életben, nem olyan dolog, ami feljogosít arra, hogy rájuk telepedj. Mert ezt elvileg önzetlen szeretetből tetted, nem pedig, hogy később felemlegesd, ugye?

Én csak annyit írnék le, amin az én anyósomnak kellene változtatni.

Ne akarjon hetekre látogatóba jönni ( 2 órára lakunk egymástól),ne erőszakolja ránk magát, ne hívjon napi 5-ször, ne rendezze át a konyhámat csak azért mert szerinte az úgy jobb, ne akarjon új szabályokat felállítani a gyerekemnek a saját lakásomban , ne erőszakolja ki az ölelést tőle ha a gyerek már visít.

Ötvenmilliószor megkértük már ezekre, de csak nem, így csodálkozik, hogy évente kétszer jöhet egy hétre.

A férjem nagyon szereti az én anyámat, ők 2 hetente jönnek hozzánk pár órára és minden hónapban egy hétvégét náluk tölt a gyerek. Olyan anyós szeretnék lenni mint ő.

A férjem egyébként kevésbé toleráns a saját anyjával mint én.