Mondjátok meg legyetek szívesek, Ti, akik Anyós szidtok szerintetek milyen egy jó anyós? Aki meg sem születik? Vagy Milyen? Aki nem is ebben az országban él?

Szia. Nem olvastam a válaszokat. Az én olvasatomban az a korrekt anyós, aki elfogadja, tiszteletben tartja a gyermeke párválasztását, megbízik a gyermeke ítélőképességében és nem mutat ellenszenvet a gyermeke partnere iránt.

Nem erőlteti a saját értékrendjét a fiatalokra, hanem elfogadja, tiszteletben tartja azt, hogyha az nem egyezik meg az övével.

Csak akkor konfrontálódik, amikor az feltétlenül szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy mindent lenyel, neki is lehet természetesen akarata és nem kell "behódolnia", de tartózkodjon a szükségtelen macerálásoktól.

Az ideális anyós nem kíváncsi. Nem hallgatózik, nem kérdezősködik.

Képes kodependencia nélkül élni a maga életét, nem akaszkodik a fiatalokra. (Segítséget kérhet is, de tudja, hogy a határ.)

És a legfőbb! Soha, ismétlem soha NEM TESZ ILYET:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Kezeljen úgy, mint más normális épeszű FELNŐTT ismerősét. Fogadja el, hogy mellé rendelt viszonyban vagyunk, nem alá-fölé rendeltben (ahol ő a bölcs öreg, aki ugye felül van) és ennek megfelelően viselkedjen.

Én egyszerűen annyit "várnék el" tőle, hogy úgy viselkedjen velem, mint én vele. Se több, se kevesebb.

Nem kell hátat fordítani egymásnak, de ne erőltesse az anyukázást, meg ne akarjon rám akaszkodni. Nem lett még egy lánya. Nekem nem lett még egy anyám. A fiának lett egy felesége. Ő a férjem anyja. Az anyósom. Ennyi. Ha csak nem egyébként is olyan viszonyba kerülünk/kerültünk, közös a hobbink, az érdeklődési körünk, ne erőltesse rám magát. Ne higgye azt, hogy nekünk barátkozni kell és együtt "lógni". Ne várja el, hogy járjak hozzá egyedül is. A saját rokonaimmal se minddel járok össze kizárólag azért, mert rokonok vagyunk és "szokás".

Egy felnőtt nő vagyok, egy más családban felnőtt nő. Miért hívnám fel őt háztartási tippek miatt? Az anyám háztartásában nőttem fel. A nagyanyám is tanított sok mindenre. Azokban a háztartásokban éltem, segítettem, tanultam, tökéletesítettem a háztartási ismereteimet. Ezen semmi nem változtat. Egész férjem előtti életemben őket hívtam tanácsért és ez így is marad. Miért hívnám az anyósomat?

Az már csak mellékes, hogy nekem nem tetszik például, ahogy mosogat, nincs nála olyan tisztaság, mint nálunk szokott lenni (most nem megyek ilyen eltúlzó leírásokba, hogy mocsok, meg ragad, mert nem igaz, de egyszerűen nem olyan, mint nálunk).

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem segít a házimunkában. Ő otthon szedte fel a házi munkás szokásait/ismereteit. Amit és ahogy ő csinál(t) és amit látok náluk, köszönöm, nem tud olyan tanácsot adni anyósom, amire szükségem lenne. Akkor sem, ha idősebb.

Nem kérek sem dicséretet tőle, ha "ügyes" vagyok, sem kritikát, ha szerinte(!) nem. Ha érdekel a véleménye, kérdezek. Ha vendégségben vagyunk én sem oktatom ki, hogy "Margitkám, igazán jobban felverhetted volna a habot a piskótába, akkor nem lenne ilyen lapos." Hanem megeszem. Elfogadom, hogy ő így csinálja, így is lehet csinálni. Ha kérdezi, hogy vajon lehetne-e magasabb, vagy én hogy csinálom, akkor elmondom. Tegyen ő is így.

Ne akarjon erőszakosan olyanokat megtudni, hogy mennyi a fizetésem és hasonlók. Én sem kérdezem az övé mennyi.

Ha nem egyezik a véleményünk mondjuk politikai, vallási kérdésekben, akkor ne erőltesse a témát. Annyi minden másról lehet beszélni, miért kell erőltetni a saját véleményét. Én sem prédikálok neki arról, hogy időnként el mehetne templomba, de azt se kenem a kedvenc pártjára, hogy elromlott a kazán és sokba került a szerelő.

Ne tegyen megjegyzéseket a házunkra, a háztartásomra, a dolgokra, amikre költünk. Én sem állítok be hozzájuk és nem közlöm vele, hogy micsoda pénz kidobás az a ronda szekrénysor, amit vettek, vagy hogy néz ki a lefolyó. Tartsa meg ő is magának a véleményét.

Ne érezze otthon magát nálunk. Nincs otthon. Értem ez alatt, hogy ne csináljon olyanokat, ha eljön, amiket más ismerősénél se csinálna. Ne nyúlkáljon be a ruhás szekrénybe, ne nézze át a számláinkat, főleg ne tegyen ezekre megjegyzéseket.

Ha már nekem telefonál és nem a fiának, ha nem vészhelyzet van, de nem veszem fel valamiért, akkor ne hívja percenként felváltva a mobilt és a vezetékest, hogy azonnal álljak rendelkezésre. Gondolom mással ezt nem csinálja. Hát pedig én is ugyanolyan vagyok, mint más felnőtt ember ismerőse, lehet éppen ülök a budin, vagy más miatt nem alkalmas, de rögtön visszahívom, ha az lesz.

Ne vegyen olyan dolgokat se nekem, se a gyereknek, amiket nem szabad enni/hordani, vagy csak simán azt mondjuk, hogy mi ilyet nem. Én sem veszek neki mogyorós bonbont, ha allergiás a mogyoróra, sem konyak meggyet, mert mondta, hogy nem szereti, de ha már véletlen veszek, akkor nem teszem csak azért is hozzá, hogy de jó ez, szereted te ezt, ugyanígy apró mütyüröket sem veszek neki, mióta megemlítette, hogy valakitől kapott egyet, de már elege van belőle, mert nem tudja hova tenni.

Unokázzon, de tartsa be, amit kérünk tőle. Ne adjon olyat a gyereknek, amit még nem ehet. Ne tegye le a kőre. Ha valami baja van ne gyógyszerezze be, hanem szóljon és majd az orvos megnézi. Ne tudja jobban, például hogy kell-e a szülés után alapítványi szoba, vagy sem, ne akarja nézni a szoptatást.

Egyáltalán ne álljon úgy a témához, hogy na de én már felneveltem, megszültem, nem is fontos az, majd én tudom, add ide.

Örülök, nagyon örülök, de nekem van egy anyám. Aki engem nevelt fel. Aki az én seggemet mosta, aki etetett, aki mondókázott velem, akivel emlékeim vannak, aki mellett felnőttem és tudom milyen volt és hogyan. Lehet, hogy ő is megcsinálta a férjemmel, de nem velem. Így teljesen természetesnek tartom, hogy mivel ezeket a dolgokat én csinálom, ezért az én anyámtól kérek tanácsot hozzá.

Stb.

Ezeket nem azért írtam, mert utálom az anyósomat, vagy a föld alá kívánom. Egyszerűen azért, mert ha tetszik, ha nem, ő "csak" az anyósom. Olyan, mint bármelyik távoli rokon. Ráadásul őt már felnőtt nőként kaptam az életembe és távolról. Soha nem lesz olyan bizalmas viszonyom vele. Ne is várja el tőlem. Ez van.

Biztos van, aki az anyjaként megszereti az anyósát, úgy alakul a viszonyuk, barátnők lesznek, de szerintem semmi természetellenes nincs abban sem, ha az anyós az anyós.

Unokázzon, szeresse, jöjjön, de ne higgye azt, hogy a lánya vagyok, ne akarjon rám mászni, erőltetni a barátkozást, a bizalmas viszonyt az ő szokásait, véleményét és azt, hogy ezt boldogan fogadjam .

-Mennyi az anyós ideális testsúlya?

-???

-Három kiló urnával együtt.

23-as nagyon jól összefoglaltad.

Látom ugyanakkor megérkeztek az anyósok lepontozni.

22 vagyok, tulajdonképpen hosszú fejtegetés helyett egy egyszerű mondat:

"Élni és élni hagyni..."