A férjem 2 napja duzzog, mert megbántottam az anyját, ez normális?

Abnormális. Valszeg a férjed az anyjától függ mindenben és anyucikája irányítja még most is. Úgy hajlik, ahogy anyuka épp érzi magát. Vidám, mikor anyci is vidám, besértődik mikor anyuci is. Anyósod így tud nyomást gyakorolni rád. Kis lelkiismeretfurdalás, napokig persze, stbstbstb. Míg ki nem engesztelsz mindenkit.

Sztem lépj túl rajta. Apuci meg tanuljon meg férfiként élni és eldönteni, te vagy az anyja a fontosabb neki.

Ez olyan zsarolás féle magatartás.

Ha forditva történne, azért is duzzogna a férjed, ha téged bánt meg az anyuka? kérdezd meg tőle.

Igyekezd elkerülni a konfliktust mindkettővel, vagy tégy úgy, hogy minden rendben van, a szinjátékot sokan szereti, mint kimutatni az érzéseket- bár ez nem jó tanács, de anyósnál ....

Most nem azért, de ha a válaszadó nők anyját sérti meg a férj, akkor mindennek el lehet mondani, de ha egy nő sérti meg az anyóst, az teljesen oké, a férj se merjen szólni.

Ezek szerint mások anyját sértegetni normális, ne is merjen senki szólni ellene...

Figyelj!

Én két éve, 22 éves ismeretség és 15 év házasság után békében elváltam a férjemtől, ma is jóban vagyunk.

Házasságunk elején elég sok problémám volt az anyósommal, mert nem értettük egymást, illetve állandóan félre értettük egymást. Nagyon sokszor megbántott, néha igaza volt, néha alaptalan volt.

Egyszer szóltam csak vissza a legelején, nagyon csúnyán, oltári botrány lett és fújtunk egymásra egy évig.

Azután nagyon szomorú eset történt, meghalt a férjem egyik unokatestvére motorbalesetben, nagyon megviselte az egész családot. A temetésen találkoztam újra az anyósommal, végig rá sem néztem. De a végén olyan mély fájdalom mart a szívembe, úgy éreztem, nem ér annyit az egész "akkor is nekem volt igazam" és odamentem hozzá. Valami ilyesmi futhatott át az ő agyán is, mert ott helyben egy szó nélkül kibékültünk, mint a filmekben sírva összeölelkeztünk.

Soha többé nem szóltam vissza neki, akkor sem, ha tudtam, nincs igaza. Elég volt, hogy a férjem mellettem volt.

Mert a férjem mindig mellém állt, volt, hogy egy évig nem állt szóba az anyjával, mert rosszat mondott rám.

Ezután a férjem öccse megnősült. :) Hát mit mondjak?

Addig én csak hibázhattam, semmit nem tudhattam jól.

Majd megismerték a drága sárkánykát, a hisztéria szobrát... Soha egy rossz szót nem szólt rám többé a kedves mama!

Sőt! Amikor elváltunk, nagyon sírt szegény. Még egy darabig tartottuk a kapcsolatot, meglátogattam időnként.

Most, hogy a volt férjemnek új kapcsolata van, nem akarok a lánynak bekavarni, elég nehéz lesz neki.

Mert apósom viszont mindig imádott, ugyanis egyszer megmentettem az életét. Szó szerint. Ezt nehéz überelni!

Kérj bocsánatot, akkor is ha dagadt tehénnek nevezett és azért letahóztad. Nem éri meg!

A férjed anyukájával legyél jóban, hosszú távon Neked lesz jó és ha nem is azonnal, de egy idő után melléd áll a férjed.

Engedd el a füled mellett amit mond, nem kell mindjárt beleszállni a hintába, vagy ha jobban tetszik ha feldobja a labdát nem kell mindjárt beleütni.

Hagyd, hogy játszadozzon egyedül a kis "játékaival" ugyis hamar megunja egyedül...

Ajánlom, ha ez gyakori:

[link]

[link]

[link] i