Tényleg olyan hülye kérés ez?

Nézd Kérdező, hogy ez mennyire jó vagy rossz ötlet, az voltaképp a jövőben fog eldőlni, és első sorban a gyerek fogja eldönteni. Én spec megbocsájthatatlan bűnként listázom anyám összes "most még nem érted, de majd ,ha felnősz, amjd akkor hálás leszel érte" cimkéjű akcióját, amikor egy gyerek jelenét, a gyerekkorát rövidítik meg valamiféle ködös jövőért. De van ugye, aki másként reagál, ez csak akkor fog végleg eldőlni, ha az a gyerek felnő...

Másfelől, ajándékozóként nagyon nem szivesen utalgatnék ajándékozás helyett, mert úgy érezném, hogy ezzel ellopják tőlem az ajándékozás fő értelmét, az ajándékozott örömét, és az ezzel kapcsolatos dolgokat, az ajándék kitalálását, megszerzését, tehát azt a lelki ráhangolódást, ami ünneppé teszi, és nem pénzügyi aktussá silányítja, az adó befizetéséhez teszi hasonlatossá azt a születésnapot, vagy akármit. (meg ugye bankszámlám sincs szerencsére, ahonnan utalgassak:))

Még mindig tartom, hogy nincs ezzel baj, de attól még a gyerek örömét nem szabad elvenni olyan indokkal, hogy milyen jó hogy lesz indulópénze. Igen, jó lesz neki, ezt senki nem firtatja, de ő most gyerek, neki most van születésnapja, ballagása, stb, amiért igenis jól esik az embernek néhány apróság és ha pl anyósod egy arany nyakláncot szeretne venni, ami örök emlék lesz neki remélhetőleg, akkor ne beszéld rá inkább az utalásra.

Nem kell ezredik felesleges 20 ezres játék, ez érthető. Próbáld megértetni a rokonokkal, hogy max valami apróságot hozzanak a 20-ból 2 ezerért, amit pedig rászánnának, azt utalják inkább át, vagy adják a kezedbe.

nagyon jó ötletnek tartom. el is mondom miért: abban a tudatban nőttem fel, hogy mi csórók vagyunk, sosem kaptam olyan drága dolgokat mint az osztálytársaim, nem mentünk külföldre nyaralni minden évben, még autónk sem volt. ünnepekre kaptam ajándékot, volt sok játékom, tiszta ruhám, kajám. tehát nem nélkülöztem, egyszerűen csak nem voltam úgy elkényeztetve mint a kortársaim többsége.

sokszor hallottam én is a "most nincs rá pénzünk" kezdetű mondókát.

aztán 18 éves koromban jött a nagy meglepi, egy lakás formájában. akkor esett le minden néhány nap leforgása alatt, h mit miért csinált a családom anno.

egyáltalán nem bánom.

a kinyalt popsijú ismerőseim azóta is nyögik a hitelt vagy épp sakkoznak, h maradjon pénz hó végén a lakáskasszára.

persze, kell a gyereknek a sokféle játék, kell neki az ajándék öröme, de túlzásba sem érdemes vinni, hiszen 10 évesen már lomnak látja, szabadulna tőle, mert már más dolgok kötik le.

az egyetlen és legfontosabb dolog, h taníttasd a gyereked normális iskolában, járjon sportolni, és adj át neki egy egészséges értékrendet. a 3. szülinapjára kapott kisautót gyorsan elfejeti, a megszerzett tudás viszont egész életében vele lesz.