Ha a páromnál vagyok 7végén illő lenne segítenek
anyukájának mosogatni vagy rakodni?
Figyelt kérdés
Már 3-4 ilyen hétvégén túl vagyunk, eddig ezek nem történtek meg, de már a 2. nál éreztem hogy kellene, csak nekem ez olyan hogy idegen helyen rendezkedjek, nem tudom ajánljam fel a segítséget vagy ne? Amúgy is félek, hogy valamit elcseszek.
Mi úgy oldottuk meg anno a férjemmel a dolgot, hogy nálunk én pakoltam helyette is, ő náluk meg ő pakolt, mosta el az én tányéromat is ha ettünk. Ha nem ettünk, akkor nem álltam oda csak úgy elmosogatni, vagy nem mentem kapálni, gyomlálni csak úgy ki meg semmi.
Tehát igazából nem segítettünk a másiknál. Bár mi szomszédok voltunk, nem voltunk folyamatosan együtt pl 3 napot.
2013. jún. 7. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
22/33 anonim válasza:
Megkérdezheted! De az viszont nem baj, hogy csak most ajánlod fel, ők is gondolják, hogy lassan-lassan összebarátkozol ezzel a helyzettel+ velük, ha pedig elutasítják, ajánld fel másodszor is, hogy "szivesen segítek" vagy hasonlót! Nem adtál pontos leírást, de ha csak egy kis vasárnapi ebédelgetésről van szó, felajánlhatod, hogy segítessz, de te vagy a vendég!
2013. jún. 7. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
23/33 anonim válasza:
Ha a te szüleidnél vagytok, a párod segít mosogatni?
2013. jún. 7. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
24/33 A kérdező kommentje:
Még nem voltunk nálunk, se rövid távon, sem pár napra. Azért mert nálunk mindig veszekedés van, szinte nincs olyan hogy ne legyen valami, ha meg mégis nyugi van egy két nap, akkor sem szeretném még hogy itt legyen, mert sosem tudni mikor tör ki egy balhé. Ez azért főleg mert anyám párja nagyon iszik, de sokszor ital nélkül is elkezd veszekedni. Bár már beszéltünk róla, hogy előbb után találkozniuk kell, de még halogatom.
2013. jún. 7. 16:50
25/33 anonim válasza:
Most eszembe jutott, mikor a nagymamám volt nálunk pár napot vendégségben. A gyerekeim még kicsik voltak, és ebéd után először letettem őket aludni, és csak utána szedtem le az asztalt, és mosogattam el. Nagyim felajánlotta, hogy elmosogat, de én nem akartam, mert ő az én vendégem volt, és azt szerettem volna, ha pihen. Mondtam neki, hogy ne mosogasson, mindjárt jövök, és megcsinálom. Elengedte a füle mellett, és mikorra elaludtak a gyerkőcök, félig már meg is csinálta. Nem esett jól, de nem szóltam neki, csak megköszöntem szépen. Megértettem, hogy az ő idejükben ez volt a szokás. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet, hogy a párod anyukája éppen zokon veszi, ha elkezdesz pakolni.
2013. jún. 7. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
26/33 anonim válasza:
Elvileg illik. Én öt év alatt sose kérdeztem meg és nem is tervezem, mert tudom, hogy igen mondana. Azonban a mosogatója olyan, mint valami bádog mosdókagyló, abban mosogat és egyúttal abban is szárít, ne kérdezd, nem is látom át hogy csinálja, hogy oda-visszapakol, vagy mi. Ráadásul iszonyatosan spórolós, állóvízben mosogat és csak hagyja lefolyni a habos vizet.
Szóval kb. nekem ugrana, hogy mit művelek, mert én így nem mosogatok. Így is én vagyok az őrült pénzszóró menye, nincs szükség még egy konfliktusra. Ha ők jönnek, ő sem kérdezi meg. Nem is várom el, vendégül látjuk őket, ehhez az is hozzátartozik, hogy elmosogatok utánunk. Otthon majd mosogat ő és fordítva.
2013. jún. 7. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
27/33 anonim válasza:
"már a 2.nál éreztem, hogy kellene"
Szerintem hallgass a megérzésedre és ajánld fel. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyent megérzi az ember, ha elvárják, hogy segítsen. Azért érezted így, mert valószínűleg úgy viselkedett, olyan a szitu, hogy vágtad, hogy valamit kéne tenni. Én is kezdetben így voltam, de nagyon fostam bele kontárkodni a dolgokba. Nagyon nehezen indultam neki, de nagy megkönnyebbülés volt az első alkalom után. Aztán már az volt a következő lépés, hogy amikor anyós jelölt nem volt otthon, megfőztem neki a pörköltet úgy, ahogy ő szereti. Ez volt a mérföldkő, hogy eljussak a szívéig, és hogy ne legyen többet feszkó a konyhában. Persze azért vigyázni kell arra is, hogy megmaradj a magad ura, mert a dolog könnyen átfordul csicskáztatásba. Szóval a szívesség maradjon szívesség. (darabig)
2013. jún. 7. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
28/33 anonim válasza:
Mikor először mentem a páromékhoz egy vasárnapi ebédre akkor én segítettem az anyukájának mert nagyon fáj a lába. Mondtam neki, hogy tessék itt maradni én meg mosogatok. Először nem akarta el fogadni, de utána nagyon örült neki, hogy el mosogattam. Mosogatás közbe sokat beszélgettünk, rögtön fel ajánlotta, hogy maradjak éjszakára. De nem maradtam mert az nekem kellemetlen lett volna, hogy most voltam ott először és már rögtön ott maradok. 5 éve vagyunk együtt ha ott vagyok segítek neki, akár az ablakot meg pucolom, segítek főzni, mosogatni, felmosni, felporszívózni mert nagyon fáj a lába. Mindig mikor jövök haza el mondja, hogy mennyire szeret. És én ennek örülök, hogy nem olyan a kapcsolatom az "anyósommal" mint a legtöbb kapcsolatba, hogy utálják egymást.
2013. jún. 8. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
29/33 anonim válasza:
Szerintem is kérdezd meg az anyukáját, aztán max. nemet mond. Én akármilyen (fiú/lány) barátomnál is vagyok, és mondjuk eszünk, akkor mindig megkérdezem az anyukáját, segítsek-e megteríteni vagy valamit. Van amikor azt mondják nem kell, van amikor a kezembe adnak valamit, hogy vigyem ki, vagy ilyesmi.
2013. jún. 18. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
30/33 anonim válasza:
"Mikor először mentem a páromékhoz egy vasárnapi ebédre akkor én segítettem az anyukájának mert nagyon fáj a lába."
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: