A páromat nem hagyja anyósom felnőni, ill. egyre kevésbé van magánéletünk, mert nyomul. Mit tegyek?

Anyósom a gyermekünk születése óta rajtunk tobzódik. Nincs elég elfoglaltsága, ezért sok szabadideje van arra, hogy hívogassa a párom - szinte minden napunkba, de min. minden másnapba belefolyik valamivel. Lassan megfulladok, mert nincs magánéletünk, nem veszi tudomásul, h önálló család vagyunk, és a fia is felnőtt ember. A párom próbál eleget tenni neki, többször is hívja (2-3 naponta), de jön a szöveg: "Azért hívlak, mert te sose hívsz". Apósom telefonját is mindig ő veszi fel, ha párom rájuk csörög. A telefonban mindig párom a "Kisfiam", úgy kezeli, mint egy ötévest. Gondoskodik arról, hogy minden napunkban jelen legyen. Gyereknapon is felköszöntötte a fiát: "Boldog gyereknapot Kisfiam! Meg a hozzátartozóidnak (!!!) is a mamItól (magát becézi), az uncsinak is (ez a gyerekünk), aki az én vérem (mivel a gyereked sic!), meg mint anyós is. Hát hogy tudtok nélkülünk élni? (1 hete 3 napra voltunk náluk) Drága Kincsem! (gondolom a férjem)..." Folyton az "uncsin" lóg rajtunk keresztül, pedig van itt épp elég dolog, nemhogy minden áldott nap beszámoltassanak. Telefon folyt.: "Kitaláltuk, mit veszünk a gyereknek szülinapjára (most lesz 1 éves!). Egy telefont, hogy BÁRMIKOR felhívhassuk, vagy egy számítógépet, hogy skype-olhassunk vele." - tudom, poénnak szánta, de elegem lett. A párom szeretne mindenkinek megfelelni, de alapvetően konfliktuskerülő ember. Tudom, a pasiknak szent az anyjuk, de úgy érzem, egyedül maradok a problémával, és megfulladok. Hogy kaphatnék újra levegőt és életteret a családomnak?