Anyósom kritikáit hogy toleráljam?
Nem élünk együtt. Van házunk, amit rendbe raktunk, a gyerekszoba és nappli rész volt az utolsó, pár napja lettünk kész vele. Ők tudták, hogy építkezünk, soha nem jöttek el megnézni, vagy netán vigyázni a gyerekünkre, holott itt élnek velünk egy utcában. Fárjem többször ment hozzájuk ez idő alatt, elmondta hol tartunk a munkában és hívta őket, jöjjenek nézzék meg. Amikor kész lettünk, montam a férjemnek, hogy ennyire le se szarják, hogy mi van velünk, ide se dugják az orrukat...erre anyósom mondta, hogy akkor majd ő eljön! Vártam...sütit csináltam, vettem ropogtatni valót és vártuk anyóst.Megérkezett és kezdte a kritikát, hogy miért ilyen színű a gyerekszoba? lehetett volna sötétebb,mert majd jól összefirkála, meg alternatív kapcsolónk van, áh a lányának már 2 éve van, nagyon finnyás szőnyeget vettem a gyereknek és még estig sorolhatnám. Jól felhúztam magam...és kedvesen megkérdeztem, hogy tényleg ennyire rossz az egész, amire ő azt válaszolta, de, nektek jó lesz. Utána leültettem, kedvesen megkínáltam és aztán hazament.
Megbántam az egész meghívást. Minden alkalommal próbálok felé nyitni, soha nem szótam vissza, minden ünnepet megtartunk, ha arra járunk heti többször is, bemegyünk, segítek ha látom szükség van rá.
De így nem működik a dolog!
Nem hivod,nem megy,kész,nem kell vele foglalkozni.
hidd el,rosszabb lenne ha a nyakatokra járna.
Mintha az apósomról beszélnél.
Nem lehet velük semmit sem tenni, ilyenek és késsz.
Mi tavaly nyáron költöztünk új albérletbe, szerintem szuper. Nagyon messze laknak, így évente 2-3 alkalommal jönnek, habár anyósom simán vonatra ül ha van szabad napja és jön (mindketten aktívan dolgoznak). Apósom ide jött és 1 napig csak fikázott mindent. Igazából a házra egyetlen plussz szava sem volt. Össze tettem a két kezemet, hogy nem saját ház, mert akkor még sértö is lett volna. Habár ha saját lenne is pont ilyet akarnának.
De az unokájával is ezt csinálta. Mikor nagylányom megszületett, akkor minden látogatáskor csak arról beszélt milyen kövér a gyerek. (minden vizsgálatkor a baba súlytáblázat legközepébe esett) Aztán ezt megmondtam neki, hoyg sértö és bunkóság hogy az unokáját mindig leszolja. Azóta soha egyetlen megjegyzést sem tesz rájuk.
Annyit dolgoztunk a férjemmel együtt, anya nagyon sokat segített, ki a francra lenne az ember büszke ha nem a gyerekére és unokájára? Miért kell csak kritzálni? Nem azért hívtuk, hogy elmonjda milyen szar itt minden, ahhoz elég ha otthon körülnéz. Húszigeteltük a házat, nyílászárókat cseréltettünk, festettünk, sokat dolgoztunk, ahelyett, hogy azt mondaná, ügyes volt gyerekek, ezeket vágja a képünkbe, nem dícshímnuszt akatam hallani, nem azért hívtam...
Ezta házat én kaptam anyától, csak fel kellett újítani, ezért lakunk itt.
Az egyik legalapvetőbb probléma az, hogy te kedves vagy, intelligens és nyitott, ő pedig bunkó unintelligens és nehezen elviselhető, hogy finoman fogalmazzak.
Valóban szükséged van egy ilyen egyoldalú kapcsolatra?
Ha igen, akkor mondd el neki, hogy téged bánt és rosszul esik, hogy folyton megbánt.
Feltételezem, hogy a válasza olyan lesz, mint amit eddig tapasztaltál tőle.
Nekem ugyanilyen anyósom van, én rögtön a házasságom elején leállítottam. Eljött hozzánk és elkezdett kritizálni. Fiatal voltam, de jó a családi hátterem, helyén volt az önbizalmam, így bátran elé álltam és azt mondtam neki: Ne kritizáljon és ne szóljon bele semmibe! EZ az én lakásom, és itt így van ez és ez és így is marad! Azt is hozzátettem, hogy én se megyek magához (magázom, mert nagyon öreg és rideg, és neki kellett volna mondania, hogy tegezzem, de nem tette), nem mondtam magánál semmiről véleményt, pedig nekem se tetszik jó néhány dolod. Értve vagyok? Azóta tisztel, nem mer beszólni, tart tőlem, a kapcsolatunk természetesen távolságtartó. Ha valaki alapjaiban rosszindulatú, az nem fog megváltozni. Lehet, hogy éveket áldozol a kapcsolat építésére és rájössz , hogy kár az energiáért. Gondolj elsősorban magadra és a saját családodra, kell ez neked? Kell e, ha közben idegileg kikészülsz, boldogtalanná válsz? Nem éri meg!
Szerintem jól reagáltad le. Kedves maradtál vele. A családi béke megér ennyit.
Ne erőltessétek a kapcsolattartást, mert csak az lesz belőle, hogy mindenbe beleköt.
Változni nem fog, a nyitásoddal, közeledéseddel csak azt éred majd el, hogy egyre többet jár majd a nyakatokra. Kritizálni.
Ne hívd, ne keresd, szard le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!