Ti erre hogy reagálnátok, "anyatigris" vagyok, vagy tényleg igazam van?

A sztori a következő!

Párom testvérének a gyerekei, és az én kislányom a nagymamájuknál aludtak,mivel párom testvérének a legkisebb

gyerekének születésnapja volt,játszottak,mesét néztek,lányom jól érezte magát velük,erősködött,hogy had aludjon ott ő is.

Másnap elmentem a lányért,kérdeztem hogy érezte magát,erre nem válaszolt,én persze nem hagytam annyiban a dolgot,láttam hogy valami nagyon bántja.

Végül elmesélte,hogy ebéd után ettek a tortából,a mama neki vágta a legkisebb szeletet,majd szeretett volna kérni belőle még egyet,miután megette,erre az mondta neki anyósom,hogy ő dagadt,azért kapta a kis szeletet,és ne akarjon még egyet enni,mert akkora lesz mint egy ház,tény és való hogy jó húsban van,de nálunk én visszább vettem

az édességezést,viszont szerintem egy szülinapi buli után simán belefér egy kis torta evés......én ezért a beszólásért nagyon megharagudtam anyósra,mert ha a gyerek tényleg duci is,akkor sem kéne bunkó mód megszégyeníteni a többi gyerek előtt.

Ráadásul nem ez az első,volt már rá példa,hogy náluk ebédeltünk,a gyerek rántott húst evett,és nyúlt hogy ő majd vesz még egy szeletet,erre beszólt előttünk,anyósom neki,úgy hogy több ismerős is jelen volt,hogy "Tündike nem volt még elég,evés helyett mozoghatnál egy kicsit többet,anyukád elvihetne a parkba kicsit ugrálni!"

Na erre én sem bírtam tovább,szépen megkérdeztem tőle,hogy

"Terike néni!Ha sajnálja a gyerektől az ételt,miért tetszett minket meghívni ebédelni?"

Nem válaszolt semmit,mi 5 perc múlva hazamentünk,erre azt hallottam tőle vissza,hogy leégettem az ismerősök előtt,és én voltam bunkó vele.

Párom az anyját védi,szerinte anyatigris vagyok,és a gyerek tényleg fogyhatna......