Benn maradnátok egy ilyen kapcsolatban?

Nem hagynám ott. Megbeszélném vele, hogy ilyen helyzetben szükségem lenne arra, hogy megvédjen, szóval legyen szíves (és ezt NEM abban a formában, hogy deklarálom neki, hogy márpedig ezt így kell és hülye aki nem tudja, hanem azt feltételezve állnék hozzá, hogy ő egyszerűen nem tudta, hogy nekem ilyen igényem van. Hidd el, ezt nem mindenki igényli, pl. én sem.)

Az anyósnak meg vagy pár nap vagy hét múlva, mikor már lehiggadt, elmondanám (kevésbé megértő stílusban, de azért nem átvéve az ő hozzáállását, szóval udvariasan), hogy (1) nem tűröm, hogy valaki így beszéljen velem, (2) senkinek semmi köze hozzá, hogy mit tetováltatok magamra.

Kivéve, ha nagy szükségem van a kérdéses munkahelyre, és attól tartanék, hogy az anyós ez esetben kirúg. Ha ez a helyzet, akkor csak a férjemmel beszélném meg az utóbbit is, az anyóst meg a magamban elkönyvelném komplett idiótának (magánéleti szempontból, ettől még lehet jó szakember). Ezt persze nem osztanám meg vele semmiképp (ha a férjem pletykás, ővele sem), egyszerűen annyit befolyásolna, hogy bármilyen sértést a fejemhez vág, nem veszem komolyan.