Hogyan szereljem le a leendő anyósom? Kiakaszt teljesen!
Előre is elnézést a kisregényért! :-)
Egyszerűen mindenbe beleszól. Folyamatosan csak beszél, osztja az észt, azt hiszi ő mindent jobban tud a fiataloknál. Nem veszi észre, hogy felnőtt a fia is és én is.
Meg hogy nekünk mások az igényeink és az életmódunk. Figyelembe se veszi mások akaratát és döntését. Komolyan addig nem nyugszik, amíg el nem éri a célját vagy össze nem vesznek vele.
Sajnos én meg idáig mindig alkalmazkodtam hozzá, bólogattam mint a hülye, azért, hogy könnyebben elfogadjon és kedveljen. De már rájöttem, hogy neki senki sem lesz jó, akármilyen menye lenne, mert csak a riválist látja bennem, aki elviszi a fiát. Nem tudja elengedni a gyerekeit.
Idős asszony, férje nem él már, ezért csimpaszkodik a gyerekeire.
Én meg ki vagyok borulva és már kedvem sincs menni a családi ebédekre miatta. :-(
Nem tudok más családtagokkal sem beszélgetni, megnyílni nekik, mert ahogy belépek az ajtaján rögtön átveszi az irányítást és ragad, mint egy pióca.
Folyamatosan sürget minket, másfél éve vagyunk együtt a fiával és állandóan nyaggat a saját elképzeléseivel bennünket (esküvő, unoka... stb.). Mi még várnánk ezekkel a dolgokkal. Én legalábbis biztosan. A párom mindig azt mondja, hogy neki mindegy, döntsem el én. Az se bánja ha lesz, de várhatunk még vele, ha akarom.
Nem beszélve arról, hogy teljesen kifordított önmagamból az anyósjelölt. Eddig egy vidám, fiatalos, optimista nő voltam. Most meg befelé forduló, zárkózott, életunt lettem. Én nem egy 70 éves nyanya vagyok, hanem egy fiatal huszonéves vidám nő.
Hogyan álljak ki magamért vele szemben? Hogyan álljak végre a sarkamra? Kérlek adjatok tanácsot mi lenne a legjobb lépés!
válasza:36 éves?? Te jó ég. Hát ne haragudj, hogy ezt mondom, de elég anyámasszonykatonája a párod és ő már nem fog megváltozni. 36 évesen, kizárt dolog.
Leülsz vele beszélni, majd ha nem ért veled egyet, nem ért meg téged, akkor ultimátum.
Illetve én mielőtt minimalizálom a találkozásokat az anyóssal(vagy megszüneteted), csak megmondanám a véleményemet neki.
Egyébként nem szoktunk veszekedni (csak összeköltözéskor voltak apróbb súrlódásaink, ami mindenkinél van ugyebár).
Mindig akkor vitázunk ha az anyja teleuszogatja az ő "csodálatos" ötleteivel és ezeket a párom továbbítja. Az orránál fogva vezeti az anyja.
Azt is észrevettem, hogy ők ilyen konzervatív, régimódi család. Anyós hangoztatta is, hogy ő lány korában se festette magát, meg nem adott az ilyenre.
Na én meg szeretem hangsúlyozni a nőiességemet, persze anyóshoz szolidabban megyek, de sminkelek, meg magassarkút azért hordok. Meresztgeti is a szemeit. :-)
válasza:Szia!
Nálunk annyiban volt más a helyzet, hogy a férjem mellettem állt, ha nekem volt igazam. Azért úgy kicsit könnyebb, mint ha a férfi ilyen meghúzódok a háttérben típus.
Az én anyósom is ilyen volt, ha új ruhát vettem, akkor jött a kérdés, hogy már megint új ruhád van? Ha lejöttek hozzánk, szinte látszott rajta, hogy keresi, mibe köthetne végre bele, szóval olyasmi, mint a te anyósod.
Én azt csináltam, hogy elkezdtem vele szemben olyan lenni, mint ő velem. Szemrebbenés nélkül bunkó módon ha elmentünk hozzájuk, beléptem, és megkérdeztem, hogy naháááá, nem is tetszett ma összesöpörni? Vagy nahááát, már megint vett egy új virágot, lábtörlőt, akármit?
Őszinte leszek... az első félév konkrétan a 3. világháború volt... de tényleg. Aztán leszokott róla, azóta megvagyunk egymás mellett. Szeretni sosem fogjuk egymást, de legalább nyugodtan elvagyunk egymás mellett, ha közös családi esemény van.
Viszont nem tudom ez nálad mennyire lenne kivitelezhető, ha a párod ennyire passzív. :(
válasza:Párodnak sarkára kéne állni, találkozókat pedig limitálni.
Hidd el, ahogy érzékeli, hogy megakarjátok változtatni, annál erőszakosabb lesz.
válasza:Tanácsokat kérni tőle??
Azt ő meg se várja. A lehetőséget se adja meg rá. Ő rögtön hajtogatja amit és ahogyan ő gondol meg csinál.
Nem is hagyja hogy úgy csináljam, ahogy én tudom. Pedig tudnám magamtól is.
Ő egyszerűen elkönyveli magában, meg van róla győződve, hogy azért mert ő idősebb, mindent jobban tud. Mi kis fiatalok meg semmit. Azt hiszi nélküle megáll az élet, hogy ő nélkülözhetetlen.
válasza:hali 4. válaszoló vagyok újra:)
fel teszem neked mégegyszer a kérdést. Szereted őt? ha megvan a válasz akkor gondold át hogy ezt vajon ő is viszonozza-e vagy legalább próbálkozik-e vele. sokaknak igaza van. nem fogo tudni változni. nem szeretnék bunkó lenni de a párodat el lett q*rva, legalább is a nevelése.
Az anyóka túlságosan is akaratos. Ha továbbra is egyedül próbálod vívni az igazadat akkor neked is olyan lesz a hozzáállásod mint a párodnak. Én elhiszem hogy szereted meg minden. és nem mondom hogy add fel. De ez a háború amit az öreglánnyal vívsz ráadásul egyedül.. ez hosszú távon nem kifizetődő. Mire rájösz hogy ez neked nem érte meg és belefáradsz az egészbe addigra rájösz hogy mennyi évet rászántál a kapcsolatotok megmentésére sikertelenül és még ígyis milyen áron.. éveket veszítesz ezzel ha tovább folytatod. Ha neked lennék akkor nem tűrném el azt amit nem közelező eltűrnöm. remélem valamiben azért segített a mondandóm. és bocsi a regényért:S
Szia renji7575!
Köszönöm a válaszaidat, sokat segítettek.
Ezeket a dolgokat én is sejtettem magamban, de kíváncsi voltam mások véleményére, hogy ti kívülállók hogyan látjátok.
Mi szeretjük egymást, ez biztos.
Az a probléma, hogy az anyja mindent meg akar mondani, hogy mit csináljon/csináljunk még most felnőttkorában is.
Ő pedig végre is hajtja, sőt a mi kapcsolatunkban is sokszor áthárítja rám a döntéseket.
Engem mindig hagytak önállóan dönteni a szüleim. Megtanítottak a dolgokra és hagytak önállósodni. Persze ha nem ment magamtól, akkor segítettek. De csak akkor ha én kértem.
Na most gondolhatod, hogy milyen idegesítő egy ilyen önálló nőnek egy ilyen mindenbe beleokoskodó anyós...
Valószínűleg anyuka mindent megcsinált helyette és ha önállósodni akart, abba is beleszólt és ellenőrizte.
Így vettem észre, mert amikor ott vagyunk náluk, akkor is folyton kimászkál utánunk az öregasszony.
Nem arra törekedett, hogy a gyerekei nélküle is boldoguljanak majd, hanem hogy folyton körülöttük legyen és mindent megoldjon helyettük. Elcseszte a nevelésüket.
Csak azt nem értem, hogy ez nem gondolt abba bele, hogy ő sem fog örökké élni? És ha a gyerekek nem sajátítják el ezeket a dolgokat sosem lesznek igazán felnőttek.
Párom azért is hátrányban van, mert ő a legkisebb gyerek.
Ráadásul amikor ő született, akkor váltak el az első férjével (párom apjától). Lehet ez is a gond, hogy nem volt előtte igazi férfiminta.
Van egy bátyja ugyan, de azért egy fiútestvér mégsem pótolhat egy apát.
Én megmondom a páromnak hogy felejtsen el az anyja, én nem megyek hozzájuk, nem tűröm az igazságtalan sértegetéseit.
Ha mellettem áll és megérti fennmarad a kapcsolatunk, segítek neki, hogy ne hagyja magát befolyásolni az anyja által.
De ha nem érek el semmi változást, akkor tényleg szedem a sátorfámat, amíg nem késő. :-(
válasza:Ó ne aggódj, nálunk annyira durva a helyzet, hogy mindenre megjegyzést tesz. Például 1 éve vettünk egy komplett ágyneműgarnitúrát paplan, párna, huzat mindennel együtt. Igaz nem volt túl olcsó de én a tollpárnára allergiás lettem, mint kiderült, így muszáj volt lecserélni mindent.
Erre amikor a párom újságolta hogy képzeld anyu blabla.. akkor jön ez a válasz rá, hogy minek költekezünk, mert tuti nem attól vagyok allergiás... Állandóan a pénztárcánkban matatna és a legrosszabb az, amire nem tudok mit mondani, hogy a párom nagyobb összegekkel akarja támogatni őt, holott mi még szinte saját lakással sem rendelkezünk és ő meg átvállalná a lakástörlesztőt az anyja hitelei miatt.. Mi lesz ha gyerekünk lesz majd? 5 éve vagyunk együtt amúgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!