Hogyan szereljem le a leendő anyósom? Kiakaszt teljesen!
Előre is elnézést a kisregényért! :-)
Egyszerűen mindenbe beleszól. Folyamatosan csak beszél, osztja az észt, azt hiszi ő mindent jobban tud a fiataloknál. Nem veszi észre, hogy felnőtt a fia is és én is.
Meg hogy nekünk mások az igényeink és az életmódunk. Figyelembe se veszi mások akaratát és döntését. Komolyan addig nem nyugszik, amíg el nem éri a célját vagy össze nem vesznek vele.
Sajnos én meg idáig mindig alkalmazkodtam hozzá, bólogattam mint a hülye, azért, hogy könnyebben elfogadjon és kedveljen. De már rájöttem, hogy neki senki sem lesz jó, akármilyen menye lenne, mert csak a riválist látja bennem, aki elviszi a fiát. Nem tudja elengedni a gyerekeit.
Idős asszony, férje nem él már, ezért csimpaszkodik a gyerekeire.
Én meg ki vagyok borulva és már kedvem sincs menni a családi ebédekre miatta. :-(
Nem tudok más családtagokkal sem beszélgetni, megnyílni nekik, mert ahogy belépek az ajtaján rögtön átveszi az irányítást és ragad, mint egy pióca.
Folyamatosan sürget minket, másfél éve vagyunk együtt a fiával és állandóan nyaggat a saját elképzeléseivel bennünket (esküvő, unoka... stb.). Mi még várnánk ezekkel a dolgokkal. Én legalábbis biztosan. A párom mindig azt mondja, hogy neki mindegy, döntsem el én. Az se bánja ha lesz, de várhatunk még vele, ha akarom.
Nem beszélve arról, hogy teljesen kifordított önmagamból az anyósjelölt. Eddig egy vidám, fiatalos, optimista nő voltam. Most meg befelé forduló, zárkózott, életunt lettem. Én nem egy 70 éves nyanya vagyok, hanem egy fiatal huszonéves vidám nő.
Hogyan álljak ki magamért vele szemben? Hogyan álljak végre a sarkamra? Kérlek adjatok tanácsot mi lenne a legjobb lépés!
Az anyós egy hárpia, a kicsi fia meg: "Az se bánja ha lesz, de várhatunk még vele, ha akarom" típus.
Most gondold meg, hogy akarod-e ezt a jövőt!!
Arra ne számíts, hogy a párod majd elrendezi az anyját!
Párod hogy áll hozzá ehhez a kérdéshez? Kissé "tedd ki, hadd hűljön" tipusnak tűnik. (neki mindegy, mi mikor és hogyan lesz, döntsd el te, hogy mi legyen veletek)
Ez fontos kérdés, mert ha ő sem áll ki az anyjával szemben melletted, akkor neked sem lesz egyszerű dolgod... főleg nem, ha családot alapítotok.
Tanulj meg nemet mondani! Ez a legfontosabb.
Ha legközelebb nekiáll elmondani az elképzeléseit, akkor ha végetért a szónoklat, akkor határozottan mondd meg neki, hogy NEM! Köszönitek szépen, de ti nem így gondoljátok. Ha folytatná, hogy dehát... akkor vágj közbe, hogy nem, akkor sem.
Pl. esküvő, unoka. Ti még várni szeretnétek, gyereket is csak pár év múlva, stb. Egyszerűenm csak ne hagyjd magad.
Bár azért nekem kicsit sérteni az önbecsülésem, ha a páromnak mindegy lenne a házasság. Mi az, hogy döntsd el te? Majd ha te úgy látod, akkor megkérheted az ő kezét?
Engem ez zavarna és megbeszélném vele, bár ez lehet csak nekem gond és neked nem. :)
Na mindegy, lényeg, hogy mondj nemet!
Költözés,min az ország másik végébe ahova tömegközlekedni is nehéz.
Nekünk megoldotta,párom is elmúlt anyuci kisfia lenni,élünk min hal a vizben mióta nincs jelen anyós.
Hali. Ez igen csak érdekes egy helyzetnek tűnik x)
Szerintem ezt konkrétan a párodnak kellene eldönteni hogy kinek az oldalán áll.. Ha tényleg riválisként próbál viselkedni a leendő anyósod akkor nem fogja annyiban hagyni ha allul marad. De viszont a párod egy felnőtt ember (fogjuk rá) hát vszinüleg nagykorú és ez elég. innentől saját jogai vannak és konkrétan azt csinál amit akar. Na és párod hogy viseli ezeket a témákat? téged véd vagy inkább meghúzódik a háttérben. Ha együtt próbálnátok kordában tartani akkor ficánkolna mint egy hal de még mindig jobb mind ülni és tétlenül nézni. beszélj a pároddal hogy a leendő anyósod igen erősen romboló hatással van az önbizalmadra és már nem vagy képes jól érezni magad vele amíg ő a háttérben kritizál. Ha rátudod venni a párod hogy ketten próbáljátok féken tartani akkor lehet hogy lenyugszik. ha viszont ennél is jobban kezd ellenkezni valoszinűleg a párodat is teljesen kikészíti és máris csak te leszel neki az egyetlen aki megérti őt és szeret.
Köszönöm a válaszaitokat! Nagyon rendesek vagytok!
Az az igazság, hogy a párom meg se szólal. Igen, ahogy írta valamelyikőtök: "meghúzódik a háttérben".
A múltkor már azt is számon kérte az anyós, hogy új cipőm van, a fia orra előtt és a párom még csak rá se szólt. Gondolom azt vette az agyába az öreglány, hogy ilyenekre megy el a pénz és ezért nem utazunk le minden hétvégén hozzá. Egyébként 50 km van köztünk, van egy kis távolság. Ez az én szerencsém! :-) Tudom én is hülye vagyok, hogy nem védem magam. De most komolyan szerintetek én magyarázattal tartozom az anyósnak? Mert szerintem baromira nem!
Rühellem az ilyet! Türelmes ember vagyok, de az erőszakoskodást meg a parancsolgatást nem tűröm. Szerintem más normális ember sem.
Ebben az esetben elsőként leülnék a párommal beszélni, hogy ez így nem mehet tovább! Egyáltalán hogy nézheti tétlenül azt, hogy téged a anyósod így csesztet, akár meg is aláz ha olyanról van szó. Igazából szerintem ez a nagyobbik probléma, amit sokkal nehezebb lesz elérned, mint azt, hogy elhallgattasd az anyóst.
Ha melletted állna a párod, akkor azt mondanám, hogy egy hasonló cipős szituációban, nyugodtan megmondanám neki, hogy mert szükségem volt rá és egyébként sem tartozom magyarázattal.
Vagy ha durvábban szól, akkor legyél te is durvább és mond azt, hogy semmi köze hozzá.
Ez talán működne is(bár komoly sértődéseket szülne, na meg utálatot..de ennél a helyzetnél még az is jobb), ha a párod melletted állna és látná, hogy tényleg jogosan szólsz vissza így.
Egyéb esetben elsülhet rosszul is a dolog, mert a párod még a végén az anyja pártját fogja..
Bár akkor meg azt mondom, hogy bármennyire fáj, adj ultimátumot.
Most még azt mondjátok meg, hogy:
1. lehetőség
Elmegyek egyszer és finoman kiosztom az anyját és utána nem megyek hozzájuk.
2. lehetőség
Vagy egyszerűen többet nem megyek, a párommal megbeszélem ezt a dolgot (ez tuti fix) és majd rádöbben a fia, hogy milyen is az anyja valójában. Mert ha én nem megyek, neki fog engem szapulni úgyis.
Melyik mellett döntenétek?
A leginkább attól tartok, hogy hiába állok ki magamért az anyjával szemben, ha ő nem áll mellém.
Nem akarom hogy sikerüljön az öreglánynak szétszedni bennünket. Tönkre teszi a fiát, ha magához köti. Elmegy mellette az élet és ha majd nem fog élni a "kedves mama" akkor magányos lesz. 36 éves a párom. Sose lesz így saját családja, mert anyuka meghiúsítja ezt a folyamatot...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!