Lányok, fiúk milyen a viszonyotok az apósotokkal, anyósotokkal?

Após másik országban él, amikor találkozunk kedves, jól kijövünk bár kevés közös témánk van.

Anyóssal pedig akkor jó, ha éppen nem kér, nem utasít, nem követel és nem olyan "csak akkor segítek ha megteszed ezt nekem" stílusú.

Nekem nagyon jó a viszonyom az anyósommal, bár az elejétől fogva érezhette, hogy nincs kecmec, tehát nem szól bele a dolgainkba, ránk hagyja a döntéseket. Nagyon aranyos és kedves, csak van néhány régi berögződése (mi a szokás, mit illik stb..), de ezekről szimplán nem veszek tudomást.

Viszont mi nem élünk együtt, sőt 130 km választ el minket, szerintem ez is fontos tényező. Ha együtt élnék biztos több súrlódás lenne.

A férjemnek sajnos nem él már az édesapja, így erről nem tudok nyiltakozni.

25L

Imádom őket és szerencsére ők is engem! :) Mindketten nagyon segítőkészek, mindig szívesen látnak bennünket, stb.

De a legjobb inkább az, hogy otthon tudom érezni magam náluk, érzem, hogy családtagnak számítok, és hogy őszintén tudok velük beszélgetni (fiatalosak, 50 körül vannak). Mivel külföldön élek és a saját családomat csak havonta egyszer láthatom, ha megyek/jönnek látogatóba, így a párom családja szinte a pótcsaládom, mivel őket minden hétvégén látjuk. Az édesanyjával együtt járunk sportolni, bevásárolni, recepteket cserélünk, stb. Nagyon boldog vagyok így:)

24/N