Hogy vezényelte anyósotok a paradicsombefőzést?

Egyébként ez igaz, az emberek nagyon máshogy reagálnak az éhgyomorra való munkára/sétára/létezésre.

Én sem tápos nem vagyok, sem cingár vagy rosszul táplált, hanem normális súlyú, átlagos életet élő, normálisan sportoló ember. Mindezek ellenére egyszerűen kell reggel valami, akár csak pár falat gyümölcs, egy bögre tej, különben fél óra múlva már szédülök. Nem hiszti, egyszerűen így működök. Kinek jó az, ha rosszul vagyok? Azon az 5 percen semmi nem fog múlni, ami elmegy azzal, hogy eszem egy falatot és iszom egy teát.

Anyósod egy igazi kemény játékos.

Mondjuk a villanytűzhely helyett fatüzelésű használatát megértem, a villanyon iszonyat könnyen odaég, de ezt persze nem kell tudnod magadtól, pasiból vagy. :)

Egyébként a gyerekkínzáson kívül a többi még bőven beleillik egy átlag anyós befőzési mutatványai közé.

"Komolyan ha ennyitől elájul meg egy kis sétától, akkor azt vagy nem etetik normális vagy nagyon tápos gyerek."

Vannak, akiknek könnyen leesik a vércukruk, és rosszul lesznek, én is ilyen vagyok. Pl. nem mindegy, hogy hajnalban kelek, vérvételre megyek és csak 9-10 körül tudok enni, mire végzek, vagy eleve 9-10 körül kelek és akkor egyből eszem. Hiába gyakorlatban ugyanannyi idő telt el a két étkezés közt. Mégis már minden bajom van. Nem is érzem, hogy nagyon éhes lennék, mégis hányingerem, szédelgek és volt rá példa, hogy elájultam.