Neked is azt hiszi anyósod hogy a főzőtudásod kimerül a zacskóslevesben és éhezik a férjed ha ő nem főz rá?

Én speciel örülök, ha anyós küld kaját, a férjem azt szokta meg, egye. Úgysem küld minden héten...ha meg nincs más, főzök. A kaját meg ne dobd ki, kínáld meg valamelyik szomszédot vele, legalább akkor neki sem kell főzni aznap.

Kerek perec megmondjátok, hogy NE adjon, mert NEM viszitek el úgy sem! Ebből csak megérti!

Én is igy voltam anyukámmal, nem tudta megérteni h nem azért megyünk látogatóba hogy 1 heti kajával térjek haza, és nem hitte el hogy el tudom látni a páromat és magamat, megtanultam magamtól főzni és nem érdekel egy -egy receptnél hogy mit hogy "szoktak csinálni" kicsit átalakítom a régi recepteket néha egyszerűbbre és a saját ízlésünkre.És a párom miota velem él ( 3 éve) soha nem panaszkodott hogy éhezik inkább az a baj hogy felszedett pár kilót...Anyu azt se tudja elfogadni hogy a párom nem olyan husfalo mint a családunk általában, mindenevő, de ha választhat, inkább a krumplifözeléket kéri rántott hus helyett...Van ilyen, szerencsére nagyon hasonló az izlésünk ugyhogy nincs gondom hogy mit fözzek magunknak.Én azt a modszert választottam hogy nem mentünk olyan gyakran, a 2 hétböl lett 3-4-5 most meg már talán 3 havonta elnézünk.Sajnos amugy se volt valami szoros a kapcsolatom a szüleimmel, de már elfogadta hogy ha már tizen pár éve eltartom magam akkor a fözéssel se lesz gond.De egy másik jo dolog ami még bejött, a veszekedések elkerülésére( mert persze mindig én voltam a bunko hogy nem vittem haza még egy heti plusz kaját)hogy mielött mentünk-kb 1 óra kocsival-csak elötte egy órával szoltam hogy hát most arra járunk és beugranánk...így nem volt ideje készülni meg fözöcskézni...Aztán lassan rájött hogy miről szól ez az egész.El lehet ezt szerintem békésen! intézni

Nekem anyósjelölt megmondta az elején, hogy mi éhen fogunk halni, ha ő nem lesz. Pedig tudja, hogy vendéglátós suliba jártam.