Milyen a jó anyós?

És ami a legfontosabb,nem rivalizál folyton a menyével,hisz senki sem ér többet a másiknál.Ki ebben jó,ki abban.

Minden nőnek megvannak a jó és rossz tulajdonságai!

Plusz,nem talál ki folyton alattomos cseleket,amivel kiharcolja a fiacskája figyelmét és amivel haragra ad okot a menyének.

Amikor házasodtunk, anyósom a vőfélytől kapott egy lakatot. Amikor nem értette a dolgot, a vőfély elmagyarázta: ez egy bele-beszéd-elleni-eszköz. Sajnos ritkán használja (az anyósok többségével együtt.)

Szerintem a jó anyós:

1. Szereti a saját gyerekét, de nem tartja ellenségnek a vejét/menyét sem.

2. Olyan, mint az úttörő (segít, ahol tud), felajánlja a segítségét, szívesen segít, de nem okoskodik.

3. Bármilyen fájdalmas is, de felismeri, hogy a gyermeke felnőtt, azaz

- önálló élete, döntései vannak.

- saját programjai vannak.

- számít a gyermekére és családjára, de nem nő a fejükre.

Ja, és még valami: az ember nem úgy lesz rossz anyós, hogy a gyereke esküvője napján elhatározza, hogy addig nem hal meg, amíg tönkre nem teszi a vejét/menyét (és vele a gyerekét is...). Hanem úgy, hogy a legjobb próbál lenni, és magát tartja a legfontosabbnak, ezért mindent tönkretesz. Szerintem fontos az őszinte kapcsolat, az, hogy a fiatalok tudják, h számíthatnak rá, de nem őkörülötte forog az életük. Egyébként az már egy félsiker, ha ezen gondolkodsz. Nagyon drukkolok! :)

Nekem többé-kevésbé jó anyósom volt.

Persze neki is meg voltak a saját hibái (kinek nincsenek?) de azért alapjaiban ki lehetett vele jönni. Ő leginkább u.n. példabeszédeket tartott, ha valamiről úgy látta, hogy "lehetne jobban is csinálni valamit", mint ahogy nekem sikerült.

Vagy nem kritizálta,pl. a főztömet, hanem amikor ő is ugyanazt főzte, akkor hozott belőle (persze máskor is), de elkezdte mondani, hogy: én ezt úgy szoktam csinálni, hogy...

Az más dolog, hogy túlságosan elkényeztette az egyszem fiacskáját, hogy semmi felelősség-érzetet nem nevelt belé és hasonlók, de a hétköznapi életben valóban ki lehetett vele jönni.