Párom családja, volt már valaki hasonló helyzetben?

Van egy nagyjából egy éves kapcsolatom, együtt élünk nyolc hónapja. 30-asok vagyunk. Kapcsolatunk elején sok gondot okozott a párom családja. Kulcsuk van a lakásunkhoz és folyton bejöttek, a nap bármely szakában, előzetes bejelentés nélkül és sohasem lehetett tudni, hogy meddig maradnak. Kicsit olyan volt, mintha ott élték volna a nappali életüket és csak éjszakára mentek haza, szó szerint. Jóllehet mi egy picike szoba, konyhás lakásban élünk, a családja pedig egy hatalmas házban nagy kerttel, ők mégsem hívtak meg bennünket soha, mindig csak ők jöttek. Mondjuk az is igaz, hogy a párom egyáltalán nem jár a szüleihez. Mivel gyakorlatilag ellehetetlenítették a magánéletünket, sok konfliktusunk volt a párommal. Szépen kértem, hogy természetesen szívesen látott vendég minden családtagja, de finoman meg kellene őket arra kérni, hogy hívatlanul, váratlanul, kopogás nélkül ne állítsanak be. A párom szóban teljesen ellenemre volt, hogy mit képzelek én, nehogy már az én engedélyemre legyen szükségük, ha jönni akarnak. Viszont tetteiben mégis próbált a kérésemnek eleget tenni. Mindig előzetesen megbeszélte velem, ha a családtagjai jönni akartak és a szülők is nagy nehezen, de elfogadták, hogy akkor jöjjenek, amikor alkalmas. Bár folyamatos lelkiismeret furdalást akartak kelteni a páromban emiatt. A békeállapot eltartott pár hónapig. Ezalatt nagyon jó volt a kapcsolatunk és én ennek nagyon örültem. De sajnos úgy egy hete újra kezdődött a bejárkálgatás. Engem ez borzasztóan bánt. Szeretném szeretni őket és nem gondolom, hogy rossz emberek volnának, de nagyon félek, hogy a helyzet újfent el fog mérgesedni. Már nem merek beszélni erről a párommal, mert csak vita van belőle, de ha meg hagyom, akkor, félek, újra rosszra fordul a helyzetünk. Nem tudom eldönteni, hogy ezt a szülők azért csinálják, mert esetleg nem is értik, hogy ezzel rosszat tesznek, vagy azért mert nem tudják elengedni a fiukat és elfogadni, hogy felnőtt. Miért nem beszélget erről őszintén velük a párom ? Miért érez lelkifurdalást a párom, ha el kell utasítania egy « tolakodó » családtagot, mert nem alkalmas a látogatása ? Hiszen emberek vagyunk, rettenetesen sokat dolgozunk és a látogatás nem mindig alkalmas, ettől még mi nem vagyunk « rosszak »… Mi áll amögött, hogy szóban teljesen ellenem van ? Esetleg megpróbáljak én beszélni a szülőkkel ?