Hogyan közöljem párommal azt hogy nem vagyok hajlandó az anyjával élni úgy hogy ne bántsam meg?

A helyzet az hogy 7 éve vettünk egy kertes házat, elég lepukkant volt de arra futotta…Amikor megvettük párom mondta az anyjának hogyha szeretne költözzön hozzánk mi ugyis csak 5-6hetente járunk haza mert németben éltünk még. (párom nővérével él a családi házban de állandóan veszekednek) Anyosom azt mondja hogy “nem fog egy lomhalmaz házban élni nincs ő ehhez szokva” Így ezt le is zártuk.

Azóta haza költöztünk 3 éve, azóta folyamatosan felújitunk mikor mit tudunk. Jelenleg 6hónapos várandós vagyok jön az első babánk, 2 szobás a házunk egy fürdő, konyha, nappali. A gyerekszoba, ami szobánk és a fürdő teljesen kész, a nappaliban még burkolni kell a konyhában pedig festeni és minden tökéletes számunkra.

Tegnap eljött anyós mondta hogy nagyon szép a ház, mostmár neki is szimpatikus szeretne hozzánk költözni…Reméltem hogy viccel de nem..Elmondta hogy sokat veszekednek sogornőmmel és hogy itt jobban érezné magát úgyis jön az unoka…

Párom azt mondta gondoljam át kell-e segítség nekem.

Őszintén semmi bajom anyósommal mint ember, de évekig dolgoztunk megállás nélkül hogy meglegyen amink most van addig le sem szart minket. Most hogy “egyenesbe” jottunk és jön a gyermekünk nem szeretném őt befogadni főleg nem így…Nincs szükségem “segítségre” hisz a tipikus mindenbe beleszól anyós és ha amíg “romos” volt a házunk megmondta hogy szarba nem jön, most miért fogadjuk amikor szép? Amúgyis miatta adjam föl a gyerekszobát? Nem akarom páromat megbántani meg hát őt sem de ne mi szívjunk már ha nem jön ki a saját lányával velem hogy jönne már ki?!🥲 Én gondolom túl és vagyok túl elutasító?