Anyósom halt meg, nagyon jó viszonyban voltam vele és a vőlegényem eldöntötte, hogy beleteszi az anyjához a koporsóba a mi közös fényképünket. Nem baj ez ?

A halál végleges és visszafordíthatatlan.

A test a koporsóban,aki egykor a szerettünk,barátunk volt-már csak egy oszló hulla,tudat nélkül.

Teljesen felesleges a koporsóba fényképet,kisautót,kedvenc pipát,más kacatot rakni.

Kb annyi értelme van mint döglött macska mellé plüss egeret rakni.

Beteges

Inkább arra kellene koncentrálni,megérteni,hogy a halál része az életnek,elkerülhetetlen,de ha eljön az idő,életünkben használt kacatjaink feleslegessé és értéktelenné válnak.

22-es, mi lenne, ha befejeznéd mások leokádását?

Érdekes, te elvárod, hogy mindenki úgy gondolkodjon, ahogy te, mert ha nem, az “beteges”, de mire fel? Ki vagy te, hogy jogodban álljon mások hitét, amivel nem ártanak senkinek, megkérdőjelezni?

Amúgy mikor meghalt a kutyánk (nem megdöglött, megdögleni maximum te fogsz, ha mindenki utál - ez esélyes lehet ilyen hozzáállással), akkor eltemettük vele a kedvenc játékát is. Mindenkinek fájt 16 év után, hogy nincs többé, azt a játékot pedig nagyon szerette és egyfajta lezárásképpen ment vele a sírba. És “csak” egy kutya. Azért nem egy kategória azzal, ha valaki az édesanyját veszíti el. Van, aki ilyenkor hatalmas síremléket emeltet, de ennyi erővel annak sincs értelme, hiszen a halottnak mindegy. Felesleges temetőbe is járni, virágot vinni, arról se tud. De gondolni sem kell rá, hát minek.

Semmi problémát nem látok ebben.

Amennyiben téged mégis zavar a dolog, akkor kössetek kompromisszumot, hogy olyan képet válasszon, amelyen te nem vagy rajta. Nem nagy ügy.

Ha már itt tartunk,számomra az is fura mikor valaki egy háziállatra azt mondja hogy meghalt...Még akkor is ha tizen-huszon évig élt a gazdájával.

Kimúlt,elpusztult,de nem meghalt.Meghalni az emberek szoktak...