Anyósom miért osztja nekem állandóan az észt,hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie? Meg azt,hogy túl merev vagyok? Karácsonykor Ő a teraszról figyelte, hogy milyen sor mintában van felrakva a kerítésre az égő. Mi köze hozzá?

Tudni kell,hogy teljesen különböző emberek vagyunk. AZ ő családja,és az enyém mintha szakasztott ellentétei lennének egymásnak. Nekik semmi nem fontos, jó minden úgy ahogyan van,ha ocsmányul néz ki ha nem. Én nem ezt hoztam magammal,és ez kezdetektől szúrja a szemét, sokszor szóvá is teszi,hogy nem kell mindennek tökéletesnek,szimmetrikusnak lennie, jó a csúnya koszos, öreg stb. Na most ezzel mintha kb tőrt forgatna bennem, mert a fiát is én magam vakartam ki a koszból, retekből mert gyermekkorában sem tanította meg őt az anyja semmire. Sok,és nagy veszekedések árán, de elértem,hogy figyeljen oda magára és kezd hozzám idomulni. Az anyjának ez cseppet sem tetszik, mert "ne akarjam a fiacskájára ráerőszakolni a dolgokat". S mivel nagyon közel laknak a szülők,így a párom sokszor van "otthon", ami után aztán velem megint az elvetemültségeit akarja csinálni. Karácsonykor nagyon szépen,ízlésesen megcsináltam mindent, többen meg is jegyezték milyen szép precíz,és jól kinéző a dekoráció valamint minden egyéb. Ennek ellenére anyósom rögtön azzal kezdte,hogy figyelte a teraszról milyen sorban vannak a kerítésen az égősor elemei lelógatva,és hogy mi a fenének csinálom meg ennyire "precízen"? Mi köze van hozzá,hogy én hogyan csinálom meg,vagy hogyan sem? Én sem szólok neki a saját házában,hogy a macskák beviszik a koszt,meg bexarnak náluk. A fia sem ágál,sőt neki is nagyon tetszett,hogy ilyen szépen,rendben, tisztán vártuk az ünnepeket és tök jól éreztük magunkat.Egy szóval nem mondta,hogy miért güriztem és takarítottam vagy hogyan raktam ki az égősort. Anyósom miért ennyire rend meg precízség ellenes? Én világ életemben ilyen voltam,nem bírja a szemem elnézni,ha valami nem szimmetrikus,vagy rendetlenség van. Ez olyan nagy vétek?