Látogatnátok anyóst ezek után, és ha igen, hogy viselkednétek?
Körvonalakban vázolnám a családot és a helyzetet:
Párom felvidéki, após meghalt 10 éve, anyós otthon él egyedül (van egy párja rég, de nem laknak együtt.) Páromnak van két jóval idősebb nővére, akik Írországban élnek 20 éve, nagyon ritkán mennek haza. Párommal jelenleg Pesten lakunk, ő előtte is már 5 évet Debrecenben dolgozott. A legtöbb fiatal elmegy felvidékről, mert egy visszamaradott élhetetlen környék, semmi munkalehetőséggel.
2 éve vagyunk együtt, nem vagyunk házasok, nincs gyerek. Anyós folyamatosan hangoztatja mennyire egyedül van stb, ezért igyekeztünk sokat látogatni, minimum havonta egy teljes hétvégét, de előfordult a 2 is. 3 óra út autóval oda, 3 vissza.
Az első találkozás óta furának találtam őt, egy burokban élő “vén”asszony (63 éves, de mivel nem megy ki a házból csak a kisboltba meg a templomba, úgy él mint a 85 éves mamám), ez a tipikus minden csak úgy a jó ahogy ő gondolja, mondja, csinálja. Alapjáraton egy tájékozatlan, buta nő, feledékeny és lassú, nehézkes felfogású. A legfurcsább a túlzott kedvessége volt, ahogy beszélt hozzánk, amit inkább nyájaskodásnak tartok, már rendesen taszító. Úgy voltam vele nem bánom én, amíg nem irányul ellenem konkrétan semmi és nem bánt engem súlyosan. Sokszor megmondtam volna neki a magamét, de nem tettem a békesség kedvéért, ráhagytam, lepergett rólam.
Történt viszont 2 hónappal ezelőtt, hogy megvádolt engem azzal, hogy kiloptam a hűtőjéből egy sajtot mikor mentünk haza, mert hát az ott volt, aztán meg eltűnt. Sehogy nem értette meg, hogy nem tettem ilyet. Nagyon rosszul esett, hogy ilyet feltételez rólam, de nem folytam bele hosszas vitába emiatt. Pár órával később elpattant az agyam. A sztori a következő: Meghalt egy távoli rokonuk és a hagyatéki tárgyalás után vitték el a cuccokat az illető lakásából. Anyós is pakolt előző nap a párommal, de egy ruhaszárító nem fért már be az autóba. Mentem bevásárolni a párommal, és mondtam neki, ha már úgy is úton leszünk elmegyünk a szárítóért is és elhozzuk neki (segíteni akartam…én hülye). Majd nekem esett és leordított, hogy én oda nem tehetem be a lábam a jelenléte nélkül, majd elmegy ő a párommal külön (persze az én kocsimmal viteti a seggét🙂) de ha akarok mehetek én is, és addig nézelődők valami üzletbe amíg pakolnak. Na ez borzasztóan rosszul esett, és helyre raktam a bolond agyát, mégis mit képzel ki vagyok én, valami tolvaj?
Azóta nem mentem felé sem, karácsonykor sem látogattam meg, párom hazament 4 napra, és biztos voltam benne nem fogok neki 4 napig vigyorogni. Ezek után látni sem akarom, ha nem muszáj. Tudom, mivel elérte hogy ki nem állhassam, már nem tudnék csendben hallgatni, ha mond valami hülyeséget. Nem szeretek balhézni, ezért inkább nem megyek. Anyum szerint menjek el néha, mert rossz a páromnak ha utálom az anyját.
Ti mit tennétek? Nem mennétek felé sem, vagy elmennétek és beleállnátok a vitába? A régi csendben vagyok dolog nem opció.
válasza:
válasza:Persze, mentegesd csak, hogy demencia. Ha valaki egy gci féreg, az biztos demens....
Egyik kommentelőnek.
válasza:Nem demens anyósod, szimplán rosszindulatú, és nem kell menni hozzá. Dehogyis.
Az exem anyja csak 48 volt, és mégis egy hülyepitsa :( Nem is jártam hozzá, főleg, mivel ott is "hétvégézés ment". Egyórát nem bírtam ki azzal az okoskodó, nekem beszólogató nővel, nem még hétvégét.
Nálunk mondjuk a picifia őt védte, szóval előbb-utóbb szakítás lett a vége.
válasza:Hát én mondjuk vagyok akkora paraszt, hogy közöltem volna vele, hogy nem vagyok rászorulva a szaros sajtjára mert keresek annyira jól, hogy tudjak magamnak venni.
Plusz innentől sehova nem menne az én kocsimmal és semmit nem szállítanék neki.
Anyós simán rosszindulatú, unatkozik és azt akarja, hogy a fia 0-24 a seggében legyen mert magányos. Nem ellened irányul, mindenkit megpróbálna elmarni mellőle.
válasza:Az én anyósom is hasonló kategória. 10 éve vagyunk egy pár a férjemmel, kb. fél évig tartott a nyájaskodás, onnantól kezdve minden 10 percben talált valamit, amivel belémköthetett. Nem baj, azt érte el, hogy ha 5-ből max 1-szer mentem el a párommal hozzá és 72 óra alatt ha három mondatot szóltam, már sokat mondok. Amikor az esküvőnket bejelentettük, zokogva kérte számon a férjemet, hogy mit képzel ő, minek vesz engem el és reméli írunk valami szerződést, hogy ne tudjam kisemmizni (én hoztam nagyobb vagyont a házasságunkba mellesleg :D). A legalja az volt, amikor már ott tartott, hogy én fizessem a lakodalom nagyrészét, mert nekik nagyon pici a családjuk (a férjem baráti társasága ellenben ötször akkora, mint az enyém, de mindegy is). Így reagált az unokák érkezésére is kb. Mondjuk mostanra már megtanultam lesz*rni. Amikor a második gyerekünk születése után 3 nappal megkérdezte a férjemet, hogy tuti tőle vannak-e a gyerekek, mert hát másét fel ne nevelje... már csak röhögtem. :D
Amiért hajlandó vagyok jó pofát vágni:
1. Mert a férjem édesanyja, aki 80+ éves és van némi demencia a dologban szerintem. Vagyis szeretném azt gondolni, hogy nem direkt ilyen. A lényeg, hogy nem akarom a férjemet két szék közé szorítani, így sincs könnyű dolga.
2. Szeretnék jó példát mutatni a gyerekeimnek. Nagyon jó nagymama szerintem, erre nem panaszkodhatok és amióta a gyerekek megvannak, rólam leszállt nagyjából, így hajlandó vagyok megerőltetni magam és elősegíteni a nagymama-unoka viszony ápolását. Én továbbra is tartom a hat lépés távolságot és ez már így is fog maradni, de a gyerekeim érdeke úgy vélem az, hogy magamra erőltessem a jó modort.
3. Szörnyű ezt kimondani, de tudom, hogy nem sokáig lesz már köztünk, így könnyebben elviselek bármit. Ettől függetlenül nem kívánom és nem várom a halálát egyáltalán, félreértés ne essék. Inkább csak könnyebben elnézem a hülyeségeit emiatt.
4. A férjem MINDIG minden egyes helyzetben kiáll mellettem. Soha nem fordult elő, hogy az anyja mellé állt volna, ha igazat is adott volna neki egy témában, azt a háta mögött jelezte nekem utólag, mert tudja, hogyha egyszer fordítana nekem hátat egy nehezebb szituációban, az anyja onnantól kezdve leállíthatatlan lenne. Egy egység vagyunk, az anyja előtt mindig bevéd minden szituációban, nekem nem kell kinyitnom a számat. Ha ez nem így lenne, szerintem már az elején leléptem volna. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha megvéded magad, az csak olaj a tűzre, mert nem elég, hogy lopsz és semmit nem csinálsz jól, még pofázol is. Ez nem a te dolgod. Védjen meg a férjed az anyja előtt még mielőtt levegőt vennél és megszólalnál. Tőle el fogja fogadni a mama, vagy ha nem, akkor vele veszekedjen, te maradj ki belőle.
Nálunk most 200 km a távolság, fenntartom, hogy ritkán megyek. Ha a férjem szeretne menni, akkor mehet egyedül, vagy egyik-másik, vagy mindkét gyerekkel, néha én is csatlakozom. Marhára elfáradok a 72 órás hallgatásban, utána egy hétig pihenem, de ez van. Tisztelem amiért egyedül felnevelte a férjemet, aki igen kései gyerek volt. Nem állnék kettejük közé és azt kimondhatom, hogy szeretem, amiért nagymamaként olyan, amilyen. Ugyanakkor a kettőnk kapcsolatát leginkább úgy lehetne leírni, hogy semmilyen. Még a telefonszáma sincs meg a telefonomban konkrétan. Soha nem is volt. Szerintem lehet egy ilyen kapcsolatot intelligensen kezelni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!