Bunkó, nárcisztikus apóssal hogy viselkednétek?
10 éve ismerem, mindig is problémás volt. Az elejétől kezdve utál engem, pedig soha nem tettem vagy mondtam semmi rosszat.
A páromat is cseszegeti, mióta velem van. A kapcsolatunk elején még elég diákok és pénztelenek voltunk, akkor csak az én szüleim támogattak. Azóta is alig kértünk minimális szívességeket a párom szüleitől, azt is többször visszahallgattuk az apóstól. Egy életre megtanultam, mennyire nem jó ötlet másnak kiszolgáltatva lenni.
A legnagyobb baj, hogy folyton megjegyzéseket tesz az életünkre. Már régóta teljesen függetlenek vagyunk, elég jól élünk. A párom sokszor annyit keres, mint az apja, ami miatt - vagyis inkább a több költés miatt - folyton célpontok vagyunk.
Nemrég a másik gyerekének is tartósabb kapcsolata lett, azóta az új rokonjelölt a kedvenc, azóta velünk még bunkóbb. Folyamatosa kritizál, minek új autó, minek vásárolunk A vagy B helyen, miért utazunk el ide vagy oda... nem bírja elviselni, hogy nekünk jobban megy. Már mániákusan titkolunk mindent magunkról, még egy új ruhát is alig merek felvenni, nehogy megjegyzéseket kapjunk. Meg senki nem véd minket a családban, egyrészt csak mi vagyunk kipécézve általa, másrészt szerintem félnek is tőle. Ha meséljük a párom testvérének vagy anyjának, milyen elviselhetetlen velünk, csak a vállukat vonogatják, hogy ez van, tűrjük el. Viszont én nem vagyok hajlandó az állandó kioktatást és bunkó kritizálást hallgatni, míg a másik gyerekének és annak párjának mindent elnéz, csak mi vagyunk a rosszak (holott sokkal megfontoltabb és sikeresebb pár vagyunk, csak ugye mi nem hasonlítunk rájuk, ahogy a másik gyerekéék igen).
Hogy kezelnétek az ilyen problémás apóst? Mikor nem bír viselkedni, és pl 4-5 ember előtt elkezd kötekedni veletek, miért vettetek meg magatoknak valamit vagy miért utaztok el xy helyre?
Mintha már olvastam volna erről kérdést itt. Továbbra sem értem, minek osztjátok meg vele, hova mentek, mit vesztek mennyiért, ha tudjátok, hogy ilyen.
Egy: ne mondjatok el neki semmit, kettő: ritkítsd a találkozások számát. Problem solved.
Nekem is ilyenek a párom szülei már az eleje óta. Amikor randizgattunk, akkor is beszóltak mindig ha vettem magamnak egy nadrágot, vagy valamit. Később összeköltöztünk, az én házamban laktunk, én tartottam el a párom mert a pénzét haza küldte.
Én egy idő után beleuntam a felesleges törekvésbe, és nem próbáltam a kedvükre tenni. 2 évig tűrtem. Bármit tettem én voltam a sz4r.
Ugyanúgy utálkoztak, beszóltak mindenért.
Változtattam a stílusomon, én is beolvastam nekik mekkora szar alakok. Elmondtam az összes sérelmemet. Egy jó szót nem érdemelnek.
Elég cigányosan szitkozódtam, elátkoztam őket, rohadjanak meg ott ahol vannak. Dögöljön meg az egész családjuk.
Azóta kussba vannak. Egy rossz szót nem mernek hozzám szólni, sőt, próbálnának békülni. Mióta nem beszélünk a szívem se fáj, a hajam se hullik. Sokkal nyugodtabb és boldogabb a kapcsolatom is a párommal.
Nálunk a párom mellettem áll, csak fél az apjával szembe szállni. Az apja egyébként távoli más családtagjaival is hadakozik folyton, és azért is tart tőle a párom. Onnan látjuk, hogy bárkit, akit elvileg szeretett, képes egy rossz szóért két perc alatt teljesen kicsinálni, bárkit ellene fordít az ellenségképe ellen, nem nyugszik, amíg a másikat ki nem csinálta. Ha valakit nem bír, kikáltja közellenségnek, folyton szidja, szövetkezik ellene, az embereket áskálódva az ellensége ellen fordítja, akár hazugsággal vagy álnokoskodással is. Aki rosszat szól neki, az ellenségévé válik, és onnantól fogva nincs bocsánat, az illetőt teljesen igyekszik kicsinálni.
Férfitól ritka az ilyen intrika és sz@rkeverés, de ő megteszi. A párom meg ettől fél, nem akarja, hogy mi is ebbe az ellenség kategóriába kerüljünk az apjánál, mert szerinte akkor mi nem nyerhetünk.
Ignorálni próbáltuk a beszólogatásokat, de olyan, mint az én anyám is, hogy ilyenkor csak még erősebben próbálkozik. Addig erősködik, egyre bunkóbb, aljasabb beszólásokkal, amíg el nem éri a célját, hogy jól a sárba döngölhessen minket.
"A párom meg ettől fél, nem akarja, hogy mi is ebbe az ellenség kategóriába kerüljünk az apjánál, mert szerinte akkor mi nem nyerhetünk."
Édes Istenem, miben akartok nyerni?
Gondolom van munkahelyetek és abból éltek, amit ott kerestek, nem? És van lakásotok/házatok, és az a tiétek és fenn tudjátok tartani, nem? Vagy albérletet fizettek és azt a magatok keresetéből fizetitek, nem?
Ha bunkó, hát ne látogassátok. Ha nagyon bunkó, akkor soha ne látogassátok. Ellenetek hergel másokat? Hogyan? Gondolom mindenki tudja róla, milyen ember. Hogyan tudna bárkit manipulálni?
De ha sikerülne is neki: akkor mi van? A munkahelyetekre tán csak nem tud utánatok nyúlni!
Ha párod többi családtagja emiatt kerülne titeket, akkor nem is kár értük.
Nektek lehetnek barátaitok lakóhelyeteken, apósodéktól függetlenül. Olyan barátaitok, akik kulturált módon beszélgetnek, viselkednek veletek. Miért hiányozna akkor a bunkó após, meg azok, akik összef...ssák magukat, ha rosszat szól róluk?
márpedig szépen nézz át rajta. Én apósomék is ilyenek, megjött a sógorom neje(aki az anyós klónja kívül-belül)és onnantól kezdve beszólogattak nekem(ők falusi család ahol a könyv díszelem és az érzéseket hülyeség kifejezni, én családom olvasott és olaszos, tehát mindent megbeszélünk).
Volt olyan, hogy sógor közölte anyám előtt, hogy én nem vagyok fotogén. Néha megemlítette, hogy híztam. Egyszer kifestettem magam és az EGÉSZ család(szó szerint)kinevetett, hogy mi ez a maszk rajtam.
Egyszer meg anyósék egy fél kamu sztorit terjesztettek amiben én voltam persze a rossz meny. Akkor 3 évig nem álltam velük szóba és persze elküldtem őket a fenébe.
Most kibékültem velük mert bocsánatot kértek,de éreztetem, hogy velem ilyet még egyszer nem tehetnek meg. Azóta félnek tőlem és naaagyon "kedvesek" velem. De inkább ez mint a folytonos megalázás.
Tartsd a távolságot az apóssal,de ne élj örök félelemben és megalázásban, nekem refluxom lett tőle...
"Ignorálni próbáltuk a beszólogatásokat, de olyan, mint az én anyám is "
Ezek szerint nem csak az apóssal de anyáddal is gondod van.
Nem inkább veled van gondja mindenkinek??!
Kérdező, nekem az anyósom ugyanilyen. Az ilyen emberek sosem változnak meg, ezt fogadd el. De attól még nem kell velük mérgezned magad.
A miértekre csak azt mondanám, "ez az én dolgom." Egyébként meg, nem is találkoznék vele évi pár alkalmat leszámítva. Én is hasonló okokból nem járkálok az anyósomhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!