Bunkó, nárcisztikus apóssal hogy viselkednétek?

10 éve ismerem, mindig is problémás volt. Az elejétől kezdve utál engem, pedig soha nem tettem vagy mondtam semmi rosszat.

A páromat is cseszegeti, mióta velem van. A kapcsolatunk elején még elég diákok és pénztelenek voltunk, akkor csak az én szüleim támogattak. Azóta is alig kértünk minimális szívességeket a párom szüleitől, azt is többször visszahallgattuk az apóstól. Egy életre megtanultam, mennyire nem jó ötlet másnak kiszolgáltatva lenni.

A legnagyobb baj, hogy folyton megjegyzéseket tesz az életünkre. Már régóta teljesen függetlenek vagyunk, elég jól élünk. A párom sokszor annyit keres, mint az apja, ami miatt - vagyis inkább a több költés miatt - folyton célpontok vagyunk.

Nemrég a másik gyerekének is tartósabb kapcsolata lett, azóta az új rokonjelölt a kedvenc, azóta velünk még bunkóbb. Folyamatosa kritizál, minek új autó, minek vásárolunk A vagy B helyen, miért utazunk el ide vagy oda... nem bírja elviselni, hogy nekünk jobban megy. Már mániákusan titkolunk mindent magunkról, még egy új ruhát is alig merek felvenni, nehogy megjegyzéseket kapjunk. Meg senki nem véd minket a családban, egyrészt csak mi vagyunk kipécézve általa, másrészt szerintem félnek is tőle. Ha meséljük a párom testvérének vagy anyjának, milyen elviselhetetlen velünk, csak a vállukat vonogatják, hogy ez van, tűrjük el. Viszont én nem vagyok hajlandó az állandó kioktatást és bunkó kritizálást hallgatni, míg a másik gyerekének és annak párjának mindent elnéz, csak mi vagyunk a rosszak (holott sokkal megfontoltabb és sikeresebb pár vagyunk, csak ugye mi nem hasonlítunk rájuk, ahogy a másik gyerekéék igen).

Hogy kezelnétek az ilyen problémás apóst? Mikor nem bír viselkedni, és pl 4-5 ember előtt elkezd kötekedni veletek, miért vettetek meg magatoknak valamit vagy miért utaztok el xy helyre?