Anyósomék gyűlölnek engem. Mit tehetek? Van esély rá, hogy idővel jobb lesz a helyzet?

Erre úgyis rámegy a kapcsolatotok.

Keress valakit, aki valóban hozzad illőbb korban, de legalabbis életvitelben, 24 éves dolgozó felnőtt nőként ne iskolás önállótlan gyerek első barátnőkee legyel ilyen proli csaladdal a háttérben.

Először is férfi lètemre gratulálok az akksicserèhez🙂

Èletre való lehetsz.

Ha igazak ezek pont úgy ahogy írtad akkor szerintem nekik soha senki nem lesz jó.

Elég degeneràltnak tűnnek .

Szerintem ha lenne egy gyereketek sokat akkor se vàltoznànak, a gyereket jobb esetben szeretnék de téged valószínűleg csak megtűrnènek.

Szóval vagy ,,megszokod" vagy dobbantasz

Ez így borzasztóan gonosz. Ti szeretitek egymást, de valószínűleg ilyen családi háttérrel a párod súlyosan traumatizált, és pár év múlva te is az leszel, ha ebben a légkörben maradsz. Az egyetlen megoldást az jelenthetné, ha teljesen leválnátok erről a beteg családról, kérdés, hogy lehetsrges-e így, hogy még mindketten ilyen fiatalok vagytok. Ráadásul párod születésétől fogva kapta ezt a mocskot, amibe te belecsöppentél, kérdés, milyen állapotban van az önbecsülése, hogyan fog tudni megállni a lábán úgy, hogy esetleg vele is elhitették, hogy "döntésképtelen", "nem tudja, mi a jó neki", stb. Előtted két út van, ha nem akarsz lelkileg belerokkanni a gyűlöletükbe. Vagy leválasztod magatokat a családról, fizikailag és érzelmileg is, összeköltöztök, eltartjátok magatokat, stb és nem is beszéltek többet"azokkal" (párod szempontjából is ez lenne az ideális, hogy ne mérgezzék őt se tovább), de ez egy nehéz út, vagy kiszállsz az egészből, a saját érdekedben. Ez esetben párodra marad, hogy megoldja az életét.

A leírtak alapján ez egy gazdag család, valószínűleg senki nem lesz elég jó a kisfiuknak, mindenki "aranyásó", meg "r.banc", igazán költhetnének pszichológusra is, rájuk férne. De ezen te nem tudsz segíteni. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, nem te tehetsz róla. Nem is a párod. De ne hagyd, hogy tönkre tegyenek téged.

Ssjnálom, kérdező. Tudd, hogy nem vagy egyedül. Az én anyósom pont ugyanilyen, a férjem első pár kapcsolata erre ment rá. 38 éves volt, mikor mi találkoztunk, akkor jutott el lelkierőben oda, hogy azt mondja, soha nem fog engem annak kitenni, hogy találkoznom kelljen az anyjával. 10 éve együtt vagyunk, 2 gyerekünk van, saját közös otthonunk - soha nem találkoztam a szüleivel, a gyerekek se, pedig egy városban lakunk. Én is voltam mindenféle k.rva meg r.banc, de engem elüldözni mar nem volt alkalma. A ferjem tartja velük a kapcsolatot, idősek és kb életképtelenek, nem tudja megtenni, hogy ne segítsen nekik/rajtuk. Ez amúgy nem kevés pénzünkbe került már. De én megértem őt, es nagyon sajnálom, hogy egyedül cipeli ezt - vagyis a húgával, akivel minimális kapcsolat van, de az legalább van.

Az oka ennek az egésznek, hogy a ferjem anyja egy szerencsetlen lelki sérült, bantalmazott gyerek, elnyomott, megalázott, tényleg durva dolgokat tett meg vele a saját családja. Nyilvan egy ilyen ember kezeles, igyekezet nélkül gonosz lesz, ilyen terhekkel nem tud senki se normalisan gondolkodni. Őszerinte neki mindenben igaza van, és a fianak az lenne a dolga, hogy a haláláig mellette legyen es a társa legyen, a férjét kb gyűlöli. Amit amúgy meg is ertek, es hozzatartozik, hogy férjet se ő válaaztott magának. Tehát magyarázat van, viszont akkor se mehet rá a csalásunk, a szerelmünk. Így hát marad az, hogy nem ismer és nem is fog, a gyerekeket se. Nagyon szomorú, de nekem felelőssegem a gyerekeim felé van, nem őfelé.

Sajnos ti még nagyon fiatalok vagytok, ez a kapcsolat alighanem rá fog erre menni. Kitartást kívánok.

Én öt évvel vagyok idősebb a férjemtől. Soha senki nem bántott bennünket ez miatt. Emlékszem, hogy amikor összejöttünk, még a szingli barátai is mondták, hogy lehet, hogy nekik is pár évvel idősebb nőkkel kellene ismerkedniük.

A párod családja szimplán gonosz. Nem kell velük foglalkozni és kész. Direkt látszik, hogy akarattal törnek lépten nyomon borsot az orrotok alá. Egyszerűen el kell fogadni, hogy rájuk semmiben sem lehet számítani. Fontos, hogy a párod amennyire lehet kiálljon és kitartson melletted. Mivel otthon lakik és gondolom anyagi függőség áll fenn, neki nyilván nehezebb harsányabban kiállnia, de amint végzett az egyetemen és ha addig is kiartotok egymás mellett, akkor ezzel a fenti bagázssal nem kell tartani a kapcsolatot.

Aki engem lekrvázna, azt szépen el is küldeném melegebb éghajlatra! Nem érdekelne, hiszen ilyen negatív gonosz emberek nem is hiányoznak az életemből.

A pároddal beszéljétek meg, hogy amíg együtt vagytok, addig ne telefonálgasson a szüleivel (tudják, hogy ott vagy mellette, akarattal provokálnak), illetve egyáltalán ne is hozza szóba őket. Meg is üzenném nekik, hogy köszönöm szépen az eddigi véleményeket, jókívánságokat, de nekem számít az,hogy kitől jönnek és mivel ők számomra senkik, ezért nem hat meg a dolog. Lehet, hogy olaj a tűzre, de én ki szoktam állni magamért.

Nem fognak megváltozni, tök mindegy, hogy a párod szülei! Ha nem adják meg a tiszteletet, akkor nem vagy köteles elviselni őket!

Én nem szoktam ilyet mondani, de ez az irigység.

Valószínű anyának nem volt 24 évesen saját autója, élete, de még munkája sem.

Ha szerencséd van, a fia messze esett a fájától és életrevaló lesz. Az a baj, még túl fiatal, éveket kell várnod, mire önállósítani tudja magát. Addig muter kinyír.