Kínos helyzet, mi lehet a megoldás?

Mi így eszünk, a mamáék meg úgy.

Személyszerint én utálok kést használni, megoldok mindent a villával anélkül, hogy az ujjammal kellene piszkálnom.

Ha ilyen sokat vagytok a nagyiéknál, akkor nyilvánvaló, hogy erősebb a példájuk, mintha mondjuk kéthetente egyszer látná ezt a példát a gyereked.

Én tehát a megoldást ott keresném, hogy nem lógnék folyton az anyósoméknál és nem ebédelnék a gyerekemmel hetente többször is náluk.

Ha pedig ritkábban esztek ott, akkor hagyhatod, hogy ott úgy egyen; otthon meg figyelmezteted, hogy a nagyiéknál lehet úgy enni, de máshol nem.

Miért te érzed magad rosszul azért, mert ők nem tudnak késsel-villával enni?

Szerintem nem csináltál semmi rosszat. Ők azok, akik nem tudnak szépen enni.

A gyereknek annyit mondanék, hogy a felnőttek dönthetnek másképp, de nekem az a feladatom, hogy őt a jóra tanítsam. Aztán vagy megtanulják anyósék is, vagy nem, ez az ő dolguk.

Valahogy én nem tudom azt feldolgozni, hogy mi abban a jó, hogyha tiszta zsír a kezed kajálás közben. Én még a bundás kenyeret sem eszem szívesen kézzel. És most senki ne gondolja, hogy valami sznob burzsuj vagyok, aki lenézi a másikat, csak én ezt az élvezeti formát nem tudom megérteni.

A fiadnak nyugodtan megmondhatod, hogy mivel ő még fiatal, meg kell tanulnia az *általános* viselkedési formákat. Mert az egy dolog, hogy családi/baráti körben annyira nem kötik le a konvenciók, de egy esküvőn például nem szabad könyégig beletúrni a pörköltbe. Majd ha nagyobb lesz, akkor úgy eszik, ahogy szeretne, de egyelőre egyen normálisan.