Hogyan kezeljem a helyzet?
Sziasztok , a párommal 5 éve vagyunk együtt. Az ő szüleivel eléggé rossz a kapcsolatom. Amióta elsőnek bemutatott nekik azóta érzem, nem szívleljük egymást . Eléggé ki mutatják, hogy a lányuknak nem olyan férfit szántak mint én. Olyat aki diplomás es gazdag , mindent megtud adni a lányuknak. Nem beszéltem 10 percet egyszerre összesen az 5 év alatt velük. Apósommal volt , hogy egy 3 órás autót út alatt próbáltam beszélni de egyirányú volt az egész így csendben telt az idő. Az anyósom pedig a hátam mögött szokott szidni a páromnak, hogy miért velem kellett osszejonnie. Az a pont volt nálam az, hogy többe nem próbálkozom kedves lenni veluk, amikor 1 eve az eljegyzesunkre nem adtak az áldásukat. Mert hogy korai meg es nem fog ez örökké tartani címszóval elintézték.
De a párom továbbra is kitart mellettük , nem arra gondolok hogy szakitsa meg velük a kapcsolatot de a rossz viszony ellenére is a szülei folyton nyaggatjak a párom, hogy szóljon nekem menjek már el segíteni nekik valamit. Én persze nem megyek , ezért sokat vitázunk párommal is.
Ti hogyan kezelitek ezt az ellentétet , vagy a parotokat amikor két tűz között van?
Ezt én úgy kezelném, hogy higgadtan megbeszélném a párommal, miért nem akarok nekik segíteni és kérném, hogy értse meg.
Remélhetőleg nem ostoba, ezért megfogja. De adott esetben a szüleivel is közölném, hogy nem fogok segíteni nekik, mert nem olyan a viszony. Ha tetszik nekik, ha nem.
Azzal a viselkedéssel amit a 4-es írt, csak őket igazolod. Nyújts békejobbot, az ünnepek miatt is. Ha mégsem sülne el jól a dolog, te legalább megpróbáltad, ami a párod felé is egy pozitív gesztus. Ismerős a szitu nem mellesleg, és bár normalizálódott a viszony valamennyire, nem én leszek a kedvenc vőjük a családban.
Igen, és pl átmegyek fát kuglizni, disznóölésnél, betonozásnál vagy hasonló melónál segítek, és még fuvarozom is a kedves mamát. Miért? Mert a feleségemnek fontos. Jó, hogy legalább az após kedvel.
Persze 5-ös, szuper dolog becsicskulni a családnak, csakmert a partnernek fontos. Váljék egészségedre.
Én soha, semmilyen körülmények közt nem kérném ilyesmire a párom, ha tisztában vagyok vele, hogy nem jó a viszony. Miért? Mert én normális vagyok. Szeretem azt, aki mellettem van és nem anyuci és apuci kényére, kedvére adok.
A családi viszonyok esetleges rendezését "becsicskulásnak nevezni, kissé erős kifejezés, finomabb árnyalatot használnék, de nyilván más közegből jövünk, szóval elengedem. Nekem az a normális, hogyha segíteni tudok, akkor nemcsak akkor teszem, ha az nekem kényelmes, hanem akkor is ha az kellemetlenséggel jár. Nem kedvel a mama?! Nagy ügy, annyi baj legyen. Ám ha ezzel a feleségem kevesebb nyaggatást kap, akkor felveszem a pléhpofát és teszem amit kell. Érte, értünk... tényleg olyan nagy ügy?
A kérdés témaköréből kiléptem, kérdező neked kell döntened, számodra mi a "normális"?!
" 1 eve az eljegyzesunkre nem adtak az áldásukat.", de miért kellett volna ezt manapság? Ugye nem az apától kérted meg a kezét?
Te eljegyeztet a barátnőd, bejelentitek. Tetszik, nem teszik ez van, nem a szülők döntik el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!