Anyós úgy viselkedik, mintha a mi gyereknevelésünk egy kritika lenne arra, hogy ő hogy nevelte a férjemet. Tehát az, hogy mi nem úgy neveljük a gyereket mint ő nevelte az övéit, azzal őt kritizáljuk, úgy kezeli. Ezzel mit lehet kezdeni?

12-re:

És akkor mi van, ha ilyet mond?

Rá kell hagyni és nem foglalkozni vele. Ha ennyivel lezárja ő is a témát, akkor a te hibád, hogy még utólag agyalsz ezen, ahelyett, hogy túllépnél rajta.

A nyitókérdésed az, hogy ezzel mit lehet kezdeni. Erre az a válasz tehát, hogy túl kell rajta lépni és nem agyalni rajta.

Meg kell neki mondani, hogy változnak az idők. Ő egy más világban, más világra nevelte a gyereket, mint te.

És ez egy normális dolog. Bármennyire is nosztalgikus neked mondjuk a 90es évek, a te gyerekeid nem abban fognak felnőni, más édességeket esznek, más meséket néznek, más zenéket hallgat ak majd, más számítógépes játékaik vannak, és más kultúrális élményeik lesznek mint ami neked meg a párodnak volt anno.

És ez így jó, mert ezek azok a dolgok, amik összekötik őket a kortársaikkal.

Erről lesz beszélgetés az oviban, ezeket játsszák a játszótéren.

Ha minden más gyerek a Bluey-t nézi, a te gyereked meg csak a 70es évek rajzfilmjeit, akkor szerinted részt tud venni a játékokban amit a többi gyerek ezek alapján játszik? Ugye hogy nem.

200 évvel korábban is máshogy iskolázták, nevelték a gyerekeket mint a 60as években. Mert más világ volt, amire felkészítették a következő generációt.

Ha nem tudunk javítani dolgokon a következő generáció számára, akkor min dolgoztunk évtizedekig?

Nyilván a te gyerekeid is más módszerekkel, kicsit jobban nevelik majd az unokáidat mint te őket.

Hurrá. Tanultunk valamit mint emberiség.

Ennek örülni kéne, nem?

Ez szerintem tökre logikus.